Zénó gondolkodik

A harmadik hónap vége

Kezd már határozottan barnának látszani a szeme. Ez megnyugtató, mégsem kell a faházban aludnunk. Hangosan gügyög most már, és egyre többféleképpen, tulajdonképpen ha meglát maga előtt valakit, azonnal beszélni kezd. Utána olvastam, hogy mit kellene tudnia egy ennyi idős gyereknek és csodálkozva tapasztaltam, hogy az én fiam nem is próbálkozik még átfordulással. Hamar rájöttem, hogy azért, mert sosem fektetem a hasára napközben, így esélye sincs gyakorolni ezt a műveletet. Azóta napközben is gyakran fekszik a hasán, nem csak alvás közben. A kúszás is elég jól megy már, igaz, én inkább hívnám ezt a mozgást hernyó hullámnak, mint kúszásnak, de komoly távolságokat tud már megtenni hason, egy dolog aggaszt viszont: hogy vergődik közben, tulajdonképpen dühből halad előre.

Nem szeret fekve lenni, ülni akar már. Ha ölbe veszem, azonnal húzza előre a fejét, gömbölyödik össze, még a lábát is felemeli hozzá legtöbbször. A nyaka nagyon erős már, most a hasát edzi a sok lábemelgetéssel. Még mindig vigyáz a szájában lévő cumira tüsszentés, ásítás és köhögés közben, nagyon vicces olyankor. Ma először olyat tüsszentett, mint Apa szokott: egy nagy 'ááá' kiabálás előzte meg a tüsszentést, komoly pillanat volt, percekig röhögtem rajta. Tiszta Apja, olyan megható.

A kezét még mindig a szájába akarja tömködni, nem jött még rá, hogy nem fér be, ezért kitartóan próbálkozik. Közben jelentős mennyiségű nyálat ereget, ami a szakkönyvek szerint a fogzás előjele. Éljen.

A cumisüveg látványára már megnyugszik, ha éhes, köti már a kaja fogalmat a vizuális élményhez, vagy az is lehet, hogy csak megtanulta nyugodtan kivárni a tejet. Mindenesetre a kezével próbálja már tartani az üveget, és közben az én kezemet is simogatja a finom, puha tenyerével. A kezét is nyitva tartja, alvás közben sem szorítja úgy össze, mint eddig.

Most, hogy a lényegesebb dolgokat együtt összefoglaltuk (közösen szedtük össze, hogy mivel lehet eldicsekedni), Zénó el is aludt. Kint tiszta fehér minden, leesett az első komoly hó, ami meg is maradt.

Végezetül leírom a hétvége legviccesebb átköltését, amit Manó énekelt el Zénónak egyik este:
Én elmentem a vásárba fél pénzzel
Zénót vettem a vásárban félpénzzel
Zénó mondja: e-e-e
Kárikittyom, édes tyúkom,
mégis van egy félpénzem.

Ilyen volt 1 naposan

Direktor úr és a zebrája

Egyik állat a sok közül.

Bs love Zénó

Zénó az arborétumban sétál

A tanulást a legegyszerűbb növények latin nevével kezdtük. Mindent az elejéről, csak szép sorjában.

Furcsa érzés ám, ha az ember a gyerekét sétáltatja azon a helyen, ahová tanulni járt. Egész furcsa érzés. Főleg, hogy közben egyetemistékat kell kerülgetni, akik órára rohannak. Pár éve én is így rohantam és tök hülyének néztem azokat a gellérthegyi anyukákat, akik oda vitték sétálni a gyereküket a mi arborétumunkba. Aztán tessék, én is oda fogom vinni, amikor csak tudom.

Minden nap más

Minden napunk egyforma és mégis más.

A játékokat már rutinosan megfogja a kezével, zörgeti, rázza őket sokáig, nem ejti el. Pár napja próbál a tenyerembe tapsolni, néha sikerül is neki. A fejét sokáig tudja már tartani, a nyakizma is megerősödött. A nyelvével szórakozik, megtanulta kinyújtani és nagyon tetszik neki. Megtalálta a bal kezét is, nézegeti már mindkettőt, ökölbe szorított kézzel és nyitott tenyérrel is. De még mindig az én kezem a sláger, azt szereti legjobban nézegetni, bekapni és magához szorítani is. És egyre több nyálat ereget a szájából. Meg minden vackot a szájába akar préselni. Nagyon szomorú szokott lenni, ha egy nagyobb tárgy, vagy testrész (a saját ökle például) nem fér be oda. Én meg csak röhögök rajta. Nem szép dolog tőlem.

A jövőjét illetően sok még a nyitott kérdés, eddig azt hittem, űrhajós lesz, vagy állatkertigazgató, de a mai sétán, amikor megálltunk az egyetem kapujában és sóvárgó szemmel nézte az épületet, beugrott, hogy talán kertész lesz ő is. Meglátjuk. Mindenesetre megörökítettem ezt a jelentőségteljes pillanatot, amint a babakocsi megáll az egyetem előtt. A kép címe: Zénó egyetemre megy.

Az űrhajós téma azért nyilvánvaló, mert ha ráhúzom az esővédőt a babakocsira, tisztára úgy néz ki, mintha szkafander lenne a gyereken. Mintha csak kiképzésre indulna. Erre rájön az, hogy Apa is repteti a levegőben nap, mint nap, így van alkalma szokni a centrifugális erőhatást és a gyorsulást is.

Az állatkertigazgató, mint foglalkozás pedig azért adja magát, mert minden ruháján valami állat van. Nem értem, virágokat miért nem rajzolnak sose a gyerekruhákra (milyen jól mutatna egy jegenyefa, erdei fenyő, rózsabokor, levendula, vagy orgona egy rugdalózón), de tulajdonképpen az állatfajokat is komoly szelekció éri: maci, zebra, kutya, oroszlán meg pingvin gyakran díszeleg a gyerekruhákon, de mondjuk macska sosem, ahogy denevér, pók, kígyó, menyét, vagy hörcsög soha. Ki érti? Szóval én most állatkertigazgatóra tippelek, mert akinek ennyi állata van, az csakis állatkertigazgató lehet, semmi más. Egyelőre a plüss állatok érdeklik, főleg a csörgőkígyó, aminek tényleg csörög a vége, élő állatokkal nem tárgyal, legalábbis az irodai, Skoda nevű fekete spániellel nem vette fel a kapcsolatot. Talán ha világítana, színes lenne, vagy zörögne, nagyobb sikert aratna a fiamnál.

Szóval minden napunk egyforma, Eszünk, játszunk, sétálni megyünk, alszunk, és kezdődik elölről minden. Viszont minden nap mutat valami trükköt,minden nap növekszik a súlya, kinő egy-két ruhát, és igyekszik változatosan szervezni az éjszakákat: mikor ébred fel, hány órát alszik egyhuzamban, mennyit eszik, és hányszor kell felkelni hozzá.

A hosszabb kiruccanásokat jól viseli, ma voltunk az irodában Apánál, előtte meg egy nagyot sétáltunk a Feneketlen tónál meg az egyetemi arborétumban. Visszafelé Tesco kör is volt, alig méltatlankodott, nagyon jól viselkedett.

Zénó sétálni indul

Mai jóság

Elrobogtunk ma egy unokáját sétáltató nagymama mellett a babakocsival:

- Ba, ba.
- Igen, ott a kicsi baba.
- Ki, ki.
- Ki viszi? Hát az anyukája. Vagy a bébiszitter, nem tudom, kicsikém.

Persze megint a terepszínű naci volt rajtam, meg bélelt Nike dzseki.

Mit kér Zénó karácsonyra?

Ezt.

Görcsös napok

Két napja meghúzódott a nyakam, változó intenzitással fáj, nem tudom mozgatni, nem tudok előre hajolni, a fejemet se tudom lehajtani, és az egyik vállamat 15 centivel magasabban hordom, mint a másikat. A fejemet meg oldalra billentve. Szép látvány vagyok.

Ez önmagában még nem lenne borzasztó, túl éltem már egy pár ilyet, de ekkora mozgáskorlátozással nem tudom ellátni a gyereket. Nem tudok érte lehajolni, nem tudok görnyedni a pelenkázó fölött, és a vállamra emelni se megy, mert nem tudom a fejemig felemelni a súlyát. A kiságyából nem tudnám kivenni. Az éjszakai műszakot Apa vállalta, és a délelőttöt is velünk töltötte, amíg tudta.

Reggel-este masszíroz, én meg annyit mozgatom a nyakam, amennyit csak tudom, de elég lassan gyógyul. Illetve egyre csak rosszabb. Elég vacak, hogy ha sír, nem tudom felvenni. Az etetés is csak trükkösen megy.

Vígasztalásul ma megnéztük a Jégkorszakot. A biztonság kedvéért kétszer is. Attól tuti megnyógyulok.

Kérdés

- Zénó sapka nélkül tiszta apja! Hova lettél belőle???
- Biztos én voltam a sapka.

4 hónap különbség - képekben

...mert persze van miből válogatni, hogy találjak ugyanolyan fejtartást, pillantást. Vicces, hogy mennyire hasonlít a meg sem született önmagára. És még mindig állítom, hogy azon az ultrahangképen nekem integet.

Napirend és hadiállapot

Ezt a képet azért tettem ide, hogy legalább itt néha lássam aludni ezt a gyereket. A szuperhős leszokott az alvásról.

A napirendünk egész jól kialakult már, 19-kor van fürdés, most már nagyon szereti a vizet, nem ordít, élményszámba megy. Aztán eszik 1-kor, 5-kor, 8-kor, 11-kor, 14-kor, 16-kor és megint jön a fürdés és az utolsó kaja 19-kor.

Az éjszakai periódus 16 órától 6ig tart, a kettő között igyekszik ébren lenni. Vicces, ahogyan reggel 5kor eszik, alszik, aztán egy óra múlva ordít, hogy unatkozik. Ha nem akarok hajnalban, álmosan, pizsamában, a kihűlt lakásban az ágya mellett rostokolni és szórakoztatni, (és általában ezt nem akarom), akkor átviszem hozzánk, és felkapcsolunk neki egy kis lámpát. A lámpafény bámulásával nyerünk úgy egy órát, közben ki-ki felébred, az megsimogatja, beszél hozzá, visszatolja a cumit a szájába és alszik tovább. 7 körül már aktívan kell szórakoztatni, nem tűri, hogy aludjunk mellette. Hétvégén, vagy ha nem rohan senki sehová, akár 9-10 óráig is ágyban lehet lenni vele, ami nagyon pihentető tud lenni.

Napközben az etetések között erőszakkal tudom csak rávenni az alvásra (leteszem, betakarom és addig sustorgok a fülébe, amíg becsukja a szemét, de addig persze ordít), de alig fél óra alvás után felébred. Hurrá. Ebéd után sétálni megyünk, azt nagyon szereti. Régebben elaludt a friss levegőn, mire kiértünk a sarokra, de most nem hajlandó becsukni a szemét egy pillanatra sem, csak nézelődik. Hasrafordítani se lehet, mert akkor nem lát semmit és azt nagyon zokon veszi.

Aztán ahogy lemegy a nap, 16 óra körül, elálmosodik, és jön a hosszú alvás, 19 körül fel kell ébresztenünk, és irány a víz. Ha nem ébresztjük fel, 5-6 órát alszik ilyenkor. Éjjel általában nincs lármázás, nagyon rendes gyerek.

Nappal meg nézegeti a kezét, meg a játékokat, nyúl a tárgyak után, imádja a színes műanyag vackokat, ha föléhajolok, meg akarja érinteni az arcomat, addig kalimpál a levegőben, amíg hozzám ér és mosolyog. Az öltözés-vetkőzés unalmas dolog, azt nem szereti, meg macerás is. Beszélgetni is tud már, hangokat mond, gügyög, néha egész hangosan. Chopint szereti, Bachot nem. A rockzenével kapcsolatban eltérő véleményen vagyunk az apjával, szerintem nem szereti, Apa szerint igen. Mit mondjak..

Szóval napközben megy a mókázás, huncutkodunk, beszélgetünk, nevetgélünk, énekelünk, zenét hallgatunk, sétálunk, pihenünk és ha kell, menekülünk a védőnő elől.

Kövérnek nem mondanám, ha jó húsban van a fiú, és amióta nem a világoskék cuccait adom rá, hanem a menő sötétbarnákat, egész divatosnak érezzük magunkat, még a fotók is jobban sikerülnek, állítom.

Most, hogy megy a játékok megfogása egy kézzel és hadonászás a műanyag kacsával, itt az ideje, hogy nehezebb dolgokkal is megbírkózzunk. Majd jelentkezem, ha megy a deriválás, integrálás, vízvezetékszerelés és egyebek.

Védő

A védőnőkről írt cikkem megjelenése óta gyakorlatilag nem merek a védőnőm szemébe nézni, pedig pont ő volt az, aki miatt az egészet megírtam. Szerintem simán magára ismerhetett belőle, de úgy látszik, ő nem olvasta.

Mindent összevetve 3 hete üldöz a 2 hónapos oltás sorszáma miatt. Adminisztrálni akar. Tegnap bementem hozzá, hogy örüljön.

Mindegy, hamarosan költözünk, és akkor másik védőnőt kapunk.

A kimonó

Nem gondoltam volna, hogy a gyerekeknél is van olyan, hogy egy szín jól áll, vagy nem áll jól. Aztán feltűnt, milyen bájosan mutat Zénó ebben a barna ruhában. Olyan pasis. Szóval ebben próbálja meg valaki lánynak nézni!

Méretek

58 cm és 5100 g.

Apa vállán ugyanez legalább 170 cm és 85 kg.

Egy szuperhős mindennapjai

Zénó megkapta a 2 hónapos oltását. Nem sokat sírt, és azóta is jól viselkedik. Láza egyelőre nincs. Nagyon büszke vagyok rá. Hazafelé már bóbiskolt a kocsiban, majd kaja után 14-19 óráig aludt.

Hiába, a szuperhősök élete nem könnyű. Minden ilyen apró tettekkel kezdődik, aztán pár év múlva megmenti majd a világot.

A hosszú alvás után nem is akart rögtön visszafeküdni, beszélgettünk egy kicsit, nyújtogatta a nyelvét Apára, aztán leült közénk helyszínelőket nézni, meg pattogatott kukoricát rágcsálni. Kapott egy lázcsillapító kúpot, nyugodt éjszakára számíthatunk.

Ja igen, tegnap leesett az első hó. Aztán elolvadt. Zénó nem látott belőle semmit, a szánkózáshoz még kicsi, hógolyóval meg legfeljebb én tudtam volna megdobálni.