Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

hétfő, augusztus 15, 2011

Zénó csacsog:

- Anya, ne haragudj, hogy beleszólok, de a zacskóból nem tudom kivenni a zizit. Kivennéd egy tálba?

péntek, augusztus 05, 2011

Zénó csacsog:

Épp mondom Apának, hogy ne karistolja a villával az edény alját, erre Z azt mondja:
- Hagyd, ő ilyen, ne csesztesd.

Aztán hozzá teszi:
- Szél szál legény.

csütörtök, augusztus 04, 2011

Zénó csacsog:

Eseménydús hetünk van, Kara nyaral, Z pedig felpörgött attól, hogy csak rá figyelünk:

- Apa, ne csináld ezt velem, mert trönkremegyek.

- Apa, ezt csináljuk még egyszer. 
- Mit?
- Ezt, amikor visítoztam.
- De mit?
- Ezt, amikor lovagoztunk. (lovagoltunk.)

Számol: - tizenhathárom, kilencvenkilencven.


Nem kér semmit reggelire:
- Nem vagyok éhes, mert már elég nagy vagyok a sok reggelitől meg kakaótól.


- Apa, ha ezt befejezted, amit csinálsz, akkor menj el itthonról, és én itthon foglak várni.


- Nézd, az a felhő olyan alakú, mint egy mikroszkóp. (?!)