Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

kedd, augusztus 14, 2012

Zénó csacsog:

Tegnap játszótérre akart menni bevásárlás helyett, és ezt a kompromisszumot ajánlotta:
- Akkor mi ketten menjünk a játszótérre, a Kara meg elmegy bevásárolni Gáborral.

Ma reggel pedig össze-vissza nyomogatott a meselemez tartalomjegyzékében, kivettem a kezéből a távirányítót:
- Add ide, nem tudsz olvasni, segítek.
- Igen, ilyen messziről tényleg nem tudok olvasni.

hétfő, augusztus 13, 2012

Zénó csacsog:

- Jaj, csak most ne hagyj csendben! ('cserben' helyett)

Egy héliumos lufira ráköti a pókjait és úgy viszi őket egyik szobából a másikba, a madzagnál fogva:
- Nézd, Anya, taxival jöttek a pókok!

Egyébként meg rámszól, ha 'aha'-t mondok 'igen' helyett. Nem hiába van olyan sokat Maminál. Sőt, az ajtót is kinyitja nekem és előre enged. (!)