Róza csacsog:

Róza éjjelente néha magához szólít engem, mert pelenkát nem hord már, de ahhoz még kicsi, hogy egyedül kimenjen pisilni a sötétben. Így történt ez tegnap éjjel is.

Ahhoz már hozzászoktam, hogy amikor odaérek, mindig leszid, hogy ő már mióta kiabál én meg csak most jövök. Olyankor elmagyarázom neki, hogy le lehet szépen nyugodni, aludtam, magamhoz kell térnem nekem is, megtalálni a sötétben a papucsaimat, feljönni egy emeletet a lépcsőn, ez időbe telik, de itt vagyok, nem kell parázni. Azonban tegnap még ezt is sikerült tetéznie.

Miután visszaöltözött, megkértem, hogy várjon, amíg én is pisilek. Értetlenkedő fejjel visszakérdezett:

- Neked is pisilned kell?!

- Igen.

- Na, látod! Még jó, hogy idehívtalak!

Róza csacsog:

- Még jó, hogy épp nincs számomra mondanivalód, mert most nagyon fáradt vagyok.

- Én Donetálló vagyok, a nindzsa harcos.