Nagyszemű gyerek

Hopp

Nagyot ugrottunk az időben, úgy eltelt egy hónap, hogy észre sem vettük.

Zénó a bölcsőde kedvence. Egy alig kellemetlen eset kapcsán szereztem erről tudomást, amikor a helyi bevásárlóáruházban megállított egy néni, és elkezdett gügyögni Zénóhoz, mondta, hogy milyen aranyos ez a gyerek, és nem akart tágítani. Úgy egy perc után kezdtem morcos lenni: ez nem a szokásos 'jaj de aranyos gyerek' és megyünk is tovább, hanem egy elszánt banya kezdett rátelepedni a babakocsiban pislogó gyerekemre. Már kezdtem összevonni a szemöldökömet és vettem a nagy levegőt, hogy megszólaljak, mikor kinyögte, hogy a bölcsiben dolgozik, onnan ismeri Zénót és ő a nagy kedvence, minden nap át is megy hozzá meglátogatni. Akkor inkább mégse küldtem el sehová.

Hétfőn megtudtam, hogy más barátokat is gyűjt a fiam, gyakorlatilag mindenkire rámosolyog, aki csak belép a szobába, emiatt sokak kedvence lett és ki-ki amikor ideje engedi, átmegy Zénóhoz beköszönni. Apa szerint az irodáról is kinéz egy nő délutánonként elköszönni tőle, amikor hazaindulnak.

Az én kis büszkeségem most egy kicsit lelassult a növésben, és a beszédfejlődésben is, az agya viszont nagyon dolgozik: most már nem csak hogy önállóa kezet most, de előtte kérés nélkül felhúzza a pulóvere ujját, kezet most, arcot most, fogat mos, kezet töröl, fürdéskor pedig nem csak csuszatolja a pocakját, mintha fürdést imitálna, hanem bevizezi a pocakját, kér a tenyerébe fürdetőkrémet, szétcsuszatolja a kezében és a hasára keni a cuccot. Utána leöblíti vízzel.

Öltözni-vetkőzni remekül tud, segít, ahol tud. A pelenkát egy ideje nem viszi ki a kukába, viszont megtanult szólni, ha bekakilt. Megfogja a pelusát, és hozzáteszi, hogy 'kika'. Hiába mondom neki, hog kaki, csak röhög. Utána pedig szalad a pelenkázó asztalra, láthatóan zavarja a koszos pelus. Ez örömteli hír.

Imád rajzolni, a pont-pont-vesszőcske már mindennapi rutin, persze azt csak követeli tőlünk, ő meg rajzolgat, hol a papírra, hol a kispadra, hol pedig egész egyszerűen a falra. Vidám. A kedvenc szava a csitt-csatt-toll (golyóstoll), ami nem is az első háromszótagú szava volt, viszont alapvető dolgokkal totálisan le van maradva. Anyát, apát nem mond. Illetve ma igen: Apának mondta, hogy Anya.. Köszi, fiam, rendes vagy. Bezzeg a csitt-csatt-tollat sose keveri, mondjuk a csigával.

Ahogy melegszik az idő, állandóan menni akar a játszótérre. Nem szeret a lakásban punnyadni. Elkezdni húzni a cipőjét, tolakodik az ajtóban, odahozza az én cipőmet, kéri a kabátját, de a legjobb az, amikor a különböző sapkákban billegeti magát a tükör előtt, és örül annak, amit lát. Egész télen veszekedni kellett vele, hogy sapkát húzzon, most meg az én narancssárga terepszínű sapkámat le se lehet venni a fejéről, a lakásban is hordja néha. Azt hittem, a sapka van ellenére, de úgy tűnik, kifejezetten erős szépérzéke van és egyszerűen csak nem egyezett az ízlésünk. Mondjuk az én sapkámban úgy néz ki, mint egy galóca, nagy karimával, ami alól kipislog.

Még mindig a Zümike a legjobb barátja, valami érthetetlen okból kifolyólag Zümike csápját az orrába dugdossa. Nem egy szívmelengető látvány, viszont képtelenség leszoktatni róla. Az is vicces, mikor Zümike bent ragad Zénó orrában, miközben Zénó két kézzel mást csinál, de ami végképp nívódíjas az az, amikor Zümike taknyos csápját szeretetből az én orromba tömködni. Én is szeretlek, fiam.

Most, másfél éves koron túl ideje lenne leszoktatni az éjszakai randalírozásról, ez a következő nagy terv, miután még mindig enni kér egyszer, vagy kétszer éjjelente. Az első próbálkozások gyors sikert hoztak, tele kell tömni a gyereket kajával lefekvés előtt, így ki lehet húzni vele reggelig felkelés nélkül. Már épp ránk fért. Remélem, nem csak átverés az egész, mert ebből a gyerekből ezt is kinézem.

Majdnem elfelejtettem, pedig rém fontos, hogy elkezdődött a 2 éves dackorszaka: olyan hisziket levág néha, amilyeneket eddig csak az Auchanban láttam, más gyerekektől. Sose hittem volna, hogy az én kiegyensúlyozott, boldog fiam ilyen ordítást tud rendezni, ha nem tetszik neki valami. Félek, hogy a bölcsi kedvencét nehéz lesz erről leszoktatni, valami azt súgja, hogy a bölcsis nénik engednek az erőszaknak, úgy meg nem könnyű elhitetni a gyerekkel, hogy a hisztivel nem ér el semmit. Amikor mégis.

Ezeket a szavakat halljuk tőle mostanában: szia, nem, csitt-csatt-toll, csiga, autó, repülő, cica, pipa (papír), kika (kaki), lámpa, párna, sapka.