Z_ongorázik

Egy közeli kép a koncentrálásról és egy távoli a kulisszák mögül.

A százfogú gyermek betegen is vidám

Zénó egyedül eszi a spenótot

A bölcsi

A bölcsivel kapcsolatban azért voltak fenntartásaim. Volt alkalmam egy éven keresztül az ablakból figyelni a bölcsi udvarát. elszomorító volt. Akkoriban még nem érintett meg nagyon a téma, mivel azt hittem, Z nem fog oda járni. Amikor viszont beírattam, eszembe jutott az a sok rémes jelenet, ahogy a bölcsis nénik egy kupacban cseverésznek az udvaron, rá se néznek a gyerekekre, csak néha, ha felsír valamelyik, akkor szólnak hozzájuk, kifogásolható stílusban.

A beíratkozáskor persze a vezetőnő elmondta, hogy náluk minden bölcsis néni nagyon kedves, nagyon figyelmes és nagyon szereti a gyerekeket. Persze, mindent nagyon. Nem hoztam fel a más irányú tapasztalataimat, abban bíztam, hogy talán tényleg így van és nyugodt szívvel mehetek vissza dolgozni.

A beszoktatáskor külön odafigyeltem arra, hogy megfigyeljem a bölcsis nénik viselkedését. Persze kifogtuk a legjobbat, aki tényleg szereti a gyerekeket, tényleg figyelmes és türelmes velük. Annyira nem oda való a hölgy, hogy szinte szürreális a jelenléte a többiek között, és gyakran teszem fel magamnak a kérdést, hogy vajon ő jól érzi-e magát ott nap mint nap. szeptember óta dolgozik itt, gondolom, még neki is új a helyzet.

Annak is fültanúja voltam, ahogy egy régi bölcsis néni beköszönt a szobába a régi kollégáinak, és a kérdésükre fennhangon azt mondta: 'jaj, dehogy jövök én ide vissza dolgozni, eszem ágában sincs, minden szülő nevelje fel a saját gyerekét otthon'. Valószínűleg nem vette észre, hogy egy szülő is hallotta a kijelentést. Mindegy. Tehát igazam van.

Zénó a dobozban játszik

Zénó vacsorát főz

Mostanában ez a kedvenc játéka. Egy serpenyő, egy fakanál, esetleg néhány darab száraz tészta, amit kavargathat. Órákig elvan vele. Néha belekóstol, nekem is ad egy falást, aztán vidáman keveri tovább.

Zénó boldogan számítógépezik

Az első hó

Z bölcsödés lett. Szereti. És én is.

Persze megkaptam előre, hogy készüljek fel a negyed órás bömbire reggelente elváláskor és nekem erősnek kell majd lennem, ami persze senkinek se sikerül. Beijedtem. A fokozatos beszoktatásnak és a fiam kiegyensúlyozottságának köszönhetően semmi para nem volt. Még a cipőt se tudom levenni a lábáról, már rohan befelé, a kabátot is menet közben kapom le róla, az ajtóban észre se veszi, hogy én búcsúzkodni próbálok, megy be a gyerekekhez meg a játékokhoz, hátra se néz. Én meg szomorúan veszem tudomásul, hogy a gyerek rám se hederít. Délben, amikor megyek érte, a bölcsis nénit megkérdezem, hogy hiányoztam-e neki, mire zavartan azt mondja: nem, de utánam sírt, amikor kimentem bepelenkázni egy másik gyereket. Hurrá.

Végül is ez még mindig jobb, mintha negyed órás bömbölés kíséretében búcsúznánk reggelente, végül is megnyugtató tudni, hogy a gyerekem egész nap jól érzi magát, és Z kiegyensúlyozottsága, biztonságérzete azt mutatja, hogy eddig valószínűleg jól végeztük a dolgunkat. Vállonveregetve érzem magam.

A bölcsis néni nagyon szereti Z-t, ő is puszikat dobál neki hazainduláskor, vagy egyenesen visszaindul a szobába cipőhúzás helyett. Mint aki nem is akar hazajönni. Aludni még nem szokott a bölcsiben, azt még szokni kell, az idegen helyen alvás még egyszer sem sikerült neki, de talán pár nap múlva már ezzel sem lesz gond és tényleg nyugodtan mehetek majd vissza dolgozni.

Zénó tényleg nagyon ügyes gyerek. Ha izzadásgátló kerül a kezébe, kenegeti vele a mellkasát. Ha fültisztító pálcika, azt beledugja a fülébe. A bölcsöde ajtaján bekopog, mielőtt bemegyünk, pedig ezt se tanítottam neki soha, egyszerűen elleste, mint a többit. Fogkefével sikálja a fogait. Ha folyik az orra, hoz egy zsebkendőt, és az orra elé tartja. A popsitörlő kendővel törölgeti a popsiját. Órákig elvan egy nyeles serpenyővel, különösen, ha fakanalat is kap hozzá, meg egy pár darab száraz tésztát. Kevergeti, megkóstolja, nekem is kanalaz belőle, aztán kavargatja tovább, aztán arréb viszi, és folytatja.

A kézügyessége is ámulatba ejtő, legózik, rádugja Apa telefonját a töltőre, bekapcsolja az etetőszék biztonsági csatját maga körül, és tegnap egy kisautó kiesett kerekét is visszatolta a helyére, kb 2 mm átmérőjű volt a tengely, és 3 mm a lyuk, ahová be kellett tolni. A tollak kupakját is gond nélkül visszateszi anélkül, hogy összefirkálná saját magát.

És tegnap leesett az első hó. Kíváncsi vagyok, mit szól majd hozzá.

Fürdés

Most már nem csak ácsorog a vízben, hanem hajlandó beleguggolni is, a fenekét áztatja nagy bőszen, de ha bele akarom ültetni, attól kiveri a víz.
Az arca pedig sokat változik, itt jól látszik, egész nagyfiús tekintete van néha.

Zénó 14 hónapos

Lássuk csak. Megtanult járni és szaladni, de motorozni még nem tud. 3 hónapja ismételgeti, hogy 'hinta', de semmi mást nem mond. A hinta-palinta-régi duna szerintem egészen kivehető már, de azon kívül csak eee meg ööö hallható a szája nyomán. Érti, amit mondok neki, a 'fogd a labdát és vidd oda Apának' utasítást végre tudja hajtani, de a 'gyere el onnan', 'ne nyúlj hozzá', vagy egyszerűen a 'nem' mintha semmit nem mondana neki. Érdekes.

Általában egyedül szeret játszani, önálló nagyfiú. Ölelgetni, puszilgatni nem hagyja magát, gyakorlatilag le kell fogni egy kis babusgatáshoz, de ha valami baja van, akkor bújik, mint a zöldág. Hozzám.

Szívesebben van a levegőn, mint a lakásban. Ezt úgy jelzi, hogy odaül a bejárati ajtóhoz és elkezdi a lábára húzni a cipőt. Esetleg mondogatja azt az egy szót, amit tud, jelezve, hogy hova akar menni. Ha nem adom rá a cipőt, akkor hozza az én cipőmet, és azt is nekem adja, hogy öltözzek én is. Ha erre se indulunk, akkor puszit dob a tenyerével és megint hozza a cipőket. Édespofa. De azt, hogy nem, vagy később megyünk, nem érti.

Túl vagyunk az első komolyabb betegségen, fertőző, vírusos torokgyulladása volt és közben 2 foga is kinőtt, komoly fájdalmai voltak, alig evett, de már meggyógyult.

Zenei érdeklődése sem hagyható figyelmen kívül, hintázás közben dudolászik, amióta egyszer Halász Juditot énekeltem neki a játszótéren. Persze egyedül voltunk. Sokat énekel, táncol, szereti a zenét, el kell vinnem Ringató programra, mert Apa szerint az jó. Le kell gyűrnöm a szociopatizmusomat, (a gyermekvállalásnak ez a vetülete korábban fel sem merült, kérem, erről nem volt szó!), én a játszótérre is halálfejes kendőben megyek, hogy nehogy hozzám szóljon valaki. Általában bejön, bár legszívesebben olyan játszóteret választok, ahol nincs más rajtunk kívül. A helyes időpont megválasztása sokat segít, megsúgom.

Figyelem: gyerekdalokat tartalmazó CD-ket keresek (de nem Halász Juditot, mert abból sok van), meg eladó midikeyboardot, meg hozzávaló kottákat. Majd én kézbeveszem a gyerek zenei oktatását, csak figyeljetek.

Zénó hintázik

Lábnyom a homokban