Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

vasárnap, július 29, 2018

Mami szülinapja






péntek, július 27, 2018

Archívum

A gyerekek hetek óta Ajkán vannak, de még most is találok róluk ilyen fotókat az archívumban. Ezeket a képeket Zénó készítette pár hónapja.



szombat, július 07, 2018

Belgrád

Hazafelé Belgrádban szálltunk meg, kicsit több mint a teljes út felénél.
 Nem sok szépet láttunk a városból, de olyan vacsorát ettünk egy helyi tradicionális étteremben, hogy a pincérek is elégedetten bólogattak a tisztára törölt tányérok láttán. Reggel megnéztük a környéket, aztán egy reggeli után hazaindultunk.

Összesen 2.800 km-t vezettünk fejenként, ami 2-2 napot vitt el az 1 hetes nyaralás előtt és után, szóval most jól ki kell pihennünk a nyaralást. Balesetet, sérülést nem szereztünk, szerencsére, és a bolgár piacon jól be is vásároltunk az őszi iskolakezdésre a fiúknak.

péntek, július 06, 2018

Bulgária 2018

Zénó egy-két mondatnyi magyarázás után megtanult ezzel a decathlonos búvárfelszereléssel nézegetni lefelé a tenger aljára. Tavaly vettük, de akkor nem tudta még használni. Most nagyon könnyen belejött, és látott siklót, rákot, halat, medúzát, alig bírta sorolni az élményeket. Onnantól kezdve a fenekét többet láttuk napközben, mint az arcát. Ez is ritka.
 Róza rendületlenül rótta a köröket a tenderben, tisztára mint egy sellőlány.
 Délután a hét fénypontja a parasailing volt. Itt másznak be a fiúk a motorcsónakba.
 Ez itt Kara és Apa, csak nyilván nem egy ipari géppel készült a fotó, amit pedig megrendeltünk a cégtől, azokat azóta se küldték, hiába várjuk.
 Este még kijárt nekünk egy óriáskerék,
 a rúdtáncos fiúk magánszámát pedig még a szomszédos kabinokban ülők is megcsodálhatták.

szerda, július 04, 2018

Bulgária 2018

Volt egy felhős napunk, kirándulni mentünk Neszebár óvárosába.
 Meseszép helyen ebédeltünk, ilyen lazac tálat, pedig nem is voltunk éhesek. Ebben az étteremben, közvetlenül tengerparti teraszon, egy szikla tetején olyan közel repültek a sirályok, hogy ki tudták venni a kenyérdarabokat a gyerekek kezéből. Micsoda élmény volt!
 Róza outfitje egy ilyen borongós, bolyongós napon is tökéletes volt.

kedd, július 03, 2018

Bulgária 2018

A harmadik napon Róza is kapott saját állatot. Ilyen chopperes testtartással ült rajta nagy büszkén és meglepően nagy biztonsággal.
 Délutánra a család okosabbik fele kitalálta, hogy jó móka lenne homokkal betemetni valamelyik gyereket.
 Itt már kockás hasat és nagy melleket is kapott a remekmű.
 A nagy sikerre való tekintettel pedig a másik gyereket is be kellett temetni.

hétfő, július 02, 2018

Bulgária 2018

Róza a második napon afro fonást is kapott, így nem lógott bele a haja a szemébe. Nagyon türelmesen viselte, és végig ügyesen közreműködött.

 Egy farkasos hennát is kért, és még ettől a nagydarab rosszarcú hennás embertől se félt, ami azért tényleg nem kis teljesítmény.
 Anya is kapott ugyanolyan fonást.
 Délutánra kikönyörögtek a gyerekek mindenféle vízi állatokat. Nyilván kettő darab a három gyereknek nem volt elég, úgyhogy aznap elég sok balhé volt a parton. Főleg Róza részéről, ugye.
 Andi is megmutatta magát a napnak és a tengernek.
 És nyilván a férfias kakaskodás se maradhatott el, még ha csak viccből volt is.

vasárnap, július 01, 2018

Bulgária 2018

9 fővel és 2 autóval indultunk el Bulgária felé. Életünkben először utazási irodában foglaltuk a szállást, mert arra gondoltunk, hogy szükségünk lehet a telepített magyar animátor segítségére.

Első nap Szegeden aludtunk és onnan indultunk tovább másnap, hogy estére leérjünk a tengerpartra. Kicsit megzavarta a terveket az, hogy a balkáni vendégmunkások nyári szabadságának első napján indultunk el, velük egy irányba. Az egyik határon 1, a másikon 2 órát álltunk sorba a bejutásért.

A gyerekek sokkal jobban viselték az utazást, mint ahogy vártuk. Még akkor is, amikor este 8 helyett éjfél után megérkeztünk Neszebárba és kiderült, hogy Sunny Beachen nincsenek utcanevek és házszámok, hogy megtaláljuk a szállodát.

A szálloda egy közepesen felújított balatoni SZOT üdülőhöz hasonlítható, de arra, hogy a gyerekek egy hétig pancsoljanak a vízben, arra épp megfelelt. Se az animátort, se a kerti medencét nem használtuk, csak a tengerpart érdekelte a gyerekeket.
 Róza nagyon hamar otthon érezte magát és teljesen önállóan ment be a vízbe minden félelemérzet nélkül. Szerencsére hosszan be lehetett sétálni a tengerbe, csak nagyon lassan mélyült. Olyan magabiztossággal járt a szállodában és a tengerparton, mint aki oda született. Nagyon tetszett neki a hullámzás, meg a végtelen homokozó.

 Időnként azért ki kellett könyörögni a vízből, hogy felmelegedjen.