Az örök pályaválasztási dilemma

Zénó már kb egy éve töri a fejét azon, hogy mi legyen, ha nagy lesz. Eddig úszóedző akart lenni, de most újra végig kellett sorolnom a szakmákat, ami az eszembe jutott. Kara a 'tűzoltó'-nál felkapta a fejét, és azonnal eldöntötte, hogy az neki jó lesz. És az indok:
- Mert ahhoz adnak tűzoltóautót!

Zénó, a racionális

Morzsálódó ételt akart enni a kanapén, de nem engedtük neki. Azzal példálóztunk, hogy mi se szoktunk soha enni a kanapén, a tévé előtt. A korán kelő gyerek azonnal lecsapott:
- De akkor miért szoktam reggel tányérokat találni a kanapén, amikor felkelek?

Kara csacsog:

- Van egy jó hírem, meg egy rossz. Melyikkel kezdjem?
- Talán a rosszal.
- Az a rossz hírem, hogy nem tudtam megenni az ebédet.
- És mi a jó?
- Hogy most megyek vissza mesét nézni.

- Mikor megyek már Ajkára?
- Menni szeretnél?
- Igen, mert a Mamiék már biztos mondogatják, hogy hol van már a kis Kara.

A szerepjátékok királya

Érdemes vele leállni beszélgetni:
- Kis Kara, mit hozzak Neked a boltból?
- Mérgező kígyó pikkelyt.
- Úúú, nem biztos, hogy olyat kapok a Lidl-ben. Gofri jó lesz?
- Jó, de csak ha mérgező!

Kara beteg

Elkapta egy hányásos hasmenéses vírus, legyengült, és rögtön jógyerek lett. Nem hisztizik, nem kiabál, szót fogad, bújik, sőt, az ölemben alszik a kanapén:

Így szunyókál, amolyan öregurasan.

35. hét

Zénó csacsog:

Tegnap a fürdőszobában elfordult tőlem, amikor a szememből kivettem a lencsét. Azt mondta:
- Anya, én két dolgot nem tudok elviselni a világon: a szájból szájba csókolózást, és amikor hozzányúlsz a szemedhez.

Régóta húz párhuzamot a szájból szájba lélegeztetés, és a csókolózás között, de hát ezt tudjuk jól.

Kara kígyóbabája

Persze az övé már meg is született azóta.

Miből lesznek az örök nyertesek:

Amíg még nem volt biztos a kistestvér neme, gyakran szóba került, hogy ki mire számít. Elsöprő fölénnyel lányt vártunk, egyedül Kara mondta mindig kitartóan, hogy neki fiútestvér kell.

Amióta viszont biztos, hogy lányunk lesz, már Kara is lányt szeretne. Ennyi.

Ma délután se unatkoztunk

Zénó ma délután több mint 3 órán át dolgozott ezen. Most se pihent, utólag azt mondta, már majdnem elaludt közben, de ő sosem pihen munka közben.

33. hét

Zénó és a kés

Zénó napról napra előrukkol valami meglepetéssel. Egyedül fürdik, rendesen be tudja szappanozni magát, segítség nélkül. Aztán jött az, hogy kikészíti magának a ruhát, egyedül öltözik. (még ha célja is van vele, mindegy). Aztán megtalálja az öccsét a TESCO-ban, ugye.

Most az a legújabb, hogy megtanult késsel villával enni. Én  nem tanítottam neki, nem is gondoltam volna, hogy már képes lenne rá, és azt mondta, nem Ajkán és nem az oviban tanították neki, hanem egyszerűen elleste, hogy mi hogyan eszünk és leutánozta. Íme:

Virág nyílj ki már

http://www.youtube.com/watch?v=93zFJIpGQYA
Ezt most a kedvenc dalunk. Először nem értettem, hogy Apának hogy jutott eszébe lányfilmeket mutatni a fiúknak, de ez a mese tele van szép dalokkal, és ez lett Zénó kedvence, amit hamar meg is tanult.

Kara elveszett a TESCO-ban

A legokosabb gyerekem tegnap elszaladt a TESCO-ban és nem talált vissza. Sőt, én is hiába kiabáltam meg kezdtem el keresni azonnal, nem láttam sehol.

Zénóval oda-vissza szaladgáltunk a középső folyosón, és még a sírását is hallottuk, de eredménytelenek voltunk, mert én úgy hallottam, hogy a hang előttünk van, jobb oldalon, Zénó pedig állította, hogy mögöttünk sír a gyerek a bal oldalon. Erről ennyit. De látni nem láttuk sehol.

Mentem az ügyfélszolgálatra, de ott se volt senki, aztán vissza a gyerekruha osztályra tovább keresni meg kiabálni. Egyszer össze is néztem egy fiatal pasival, aki a kiabálásomra megfordult, de aztán ment tovább, azt nem vettem észre, hogy a kezében lévő gyerek nem a sajátja, hanem az enyém. Ez az apróság egyedül Zénónak tűnt fel, aki azonnal szólt nekem. Én a földön szaladgáló, egyedül lévő, kis növésű embereket szkenneltem a szememmel és gyorsan kapkodtam a fejem körbe.

Pánikba mondjuk nem estem, afelől nem volt kétségem, hogy előbb utóbb meglesz valahol.

Szóval Zénó észre vette, a pasi után futottunk, és visszakértem a gyereket. Épp az ügyfélszolgálat felé tartottak ők is. Az ember elmondta, hogy Kara nagyon okosan viselkedett, odament hozzá és elmondta neki, hogy ő most el van veszve. Aztán hagyta, hogy elinduljanak segítséget kérni.

Utólag visszagondolva, azért az furcsa, hogy a gyerekem nem szólt a fickónak, hogy az a kiabáló figura az ő anyja és éppen az ő nevét kiabálja. Sőt, amikor átvettem a fickótól, még a kezét se nyújtotta felém, nem látszott rajta, hogy örül, nem mondta a nevemet, semmit. A pasi biztos azt hiszi, hogy a szívtelen anyától megszökött a gyerek, aki most nagyon bánatos, hogy mégis megkerült.

Persze, annyira meg volt szeppenve, hogy itthon se merte elmondani Apának, hogy mi volt a mai TESCO kaland. Ami - ha nincs Zénó - , akkor tényleg rosszabbul is végződhetett volna. De remélem, hogy most már tényleg megérti minden gyerekem, hogy miért nem szabad elszaladgálni a tömegben a szüleitől.

Mottónak pedig ezt szántam eredetileg ehhez a bejegyzéshez, csak nem akarok gyámhivatali eljárást kapni:
- Egyszer, pár percig én is elhittem, hogy van isten.
- Amikor megtudtad, hogy lányod születik?
- Nem, amikor Kara elveszett a TESCO-ban.