Osztálykép, Vuk suli 2.b

Gyereknap 2016

Nem sokat készültünk az idei gyereknapra, de azért voltak terveink.

Legelőször is, megszabadultunk Rózától. Úgy döntöttünk, hogy neki sürgős dolga van Ajkán. Délelőtt autóba ültettem a kedvenc játékaival és szükséges tartozékaival együtt. Mami szerint a 3 napja tartó lázas állapotát simán okozhatja fogzás is, de erre mi - sokgyermekes mintaszülők - eddig nem is gondoltunk.

Ebéd után hazaértem (tehát éhesen), itthon ült a 3 fiú, mindhárom valamilyen képernyő előtt. Kint ragyog a nap, Apa alszik. Felnyaláboltam őket, kimentünk a vizes játszótérre (továbbra is éhesen). Egy órányi vizeskedés után megunták, átmentünk az új szökőkúthoz. Éppen nem zenélt, nem világított, és a fejünk felett átugró víznyaláb se üzemelt, talán csak a szél miatt. Uncsi volt, ott se maradtunk sokáig.

Rávettem őket, hogy a Dunakapu téri kirakodó vásárban (győri Édes Napok) együnk lángost, mielőtt összeesek. Az idei szezon első és egyben legfinomabb lángosát mérték az egyik bódéban, amihez kilométeres sor végigállása után lehetett hozzájutni. Apa végigállta nekünk, mi addig fotóztuk saját magunkat (az éhhalál szélén).

Akkor elküldtem Apát ciderért. Nem találta meg, úgyhogy nekem kellett kiszolgálnom magam, de utána hősiesen állt sorban üdítőkért is, meg a marcipánosnál és valami vacak grillázsból is vásárolt. Mire ezt mind végigjárta, mi megettük a lángost.

Este lámpás fesztivált is hirdettek, amire lelkesen készültünk, mert évekkel ezelőttről a nyakunkon maradt 5 db kívánságlámpás, aminek a használatát idő közben betiltották. A fém alkatrészek veszélyesek a repülőkre. A kívánságainkat ezúttal ráírtuk a lámpásra, hogy odafent valaki tuti világosan értse őket.

(Anya gyerekrajzot elemez rovat, különkiadás következik:
egyedül Zénó kívánt olyan dolgot, amit nem lehet pénzért megvásárolni, vagyis klasszikus értelemben vett "kívánság". meg persze én. )

Nagy lelkesen vártuk az estét, de a meghirdetett időpont előtt 15 perccel elkezdett villámlani meg dörögni az ég, hirtelen elkezdett zuhogni az eső. Este 9 is elmúlt már, a gyerekeket elküldtük fogat mosni, pizsamát húzni, bocs, srácok, program törölve, holnap iskola. Mire felmentünk a szobájukba, elállt az eső. Válságstáb értekezlet: mit tegyünk. Elállt az eső, öltözzenek vissza, visszük ki a lámpásokat, ha már ennyit készültünk.

Kimentünk az utca végére, ott volt ez a program, hát ott állnak a népek, ledes lufival a kezükben. Pff. Megnéztük, ahogy felengedik őket, a lámpásainkat pedig csalódottan visszahoztuk, majd egy másik alkalommal felküldjük őket.

(azt pedig innen üzenem a szervezőknek, hogy ha legközelebb héliumos lufikat akarnak nagy számban az égbe küldeni, célszerű volna NEM fák alól indítani őket. a cuccok fele még ma is ott van az ágak alá szorulva. hehe.)

A mobiltelefon, mint korszerű óvodai jel

Rába kalandpark

Az idei kompetenciafelmérés idején Zénó osztálya a Rába kalandparkban járt:

Napi Rózi

Mehetünk úszni!

Ja, nem, hegeszteni.

Kara csacsog:

Elkezdett nagyon csúnyán beszélni, főleg az oviból hoz haza furcsa szavakat. Elég gyakori a bazmeg, ha valami nem sikerül, de a minap részletesen kifejtette, hogy mit mondott Ádinak délelőtt:

- Amikor elcseszettem valamit, azt mondtam neki: a faszkalapomat!

De legalább őszinte. Ez is valami.

Róza csacsog:

Ha bármi nem tetszik neki:
- Anya, ne mondj nekem ilyet!

Ha nem tetszik neki, hogy Apa megbumbolja:
- Apa, ne már!

Zénó rendszeresen incselkedik vele:
- Most nézz mélyen a szemembe és mondd meg, mit látsz.
- Bogarat. Meg hangyát is.

Reggel így ébred, tiszátra mint Zénó:
- Jó reggelt, Anya! Felébredtem, Anya. Nagyot aludtam, mókust álmodtam.

- Leesettem a földre.

Róza, kiengedett hajjal

Az óvodai évzáró

Én komolyan azt hittem, hogy Karát nem vonják be a versek, dalok tanulásába, mert nem mond otthon semmi olyat évek óta, amit az oviban tanult. (Volt erről egy közepesen kellemetlen beszélgetésem az igazgató nénivel év elején). Úgyhogy jól meglepett a fiú, amikor 2 verset is mondott az összevont évzáró-anyáknapi-ballagás ünnepségen. Nem tudom, mennyire kivehető a felvételen, de a helyszínen, élőben úgy tűnt, hogy csak Kara mondja a verseket, a többiek csak suttognak, bizonytalanul.  

Róza csacsog:

- Kiveszem a nyuszit a sapiból.

- Nem vagyok dumagép. DumaRózi vagyok.

- Szegény a bari, mert leesett a földre.

A sárkányok éjszakája

Van most egy ideiglenes vándorcirkusz a pesti állatkertben. Ilyen szép:

 Itt pedig két apró gyerek is van a képen:

Mivel a kínai lámpások a kínai horoszkóp köré épültek, kigyűjtöttem, hogy ki milyen állatjegyben született:

Apa - disznó
Anya - kígyó
Zénó - disznó
Kara - tigris
Róza - ló

Anya-lánya montázs - virágmintás cipőkkel

A nagybeteg és a kis szimuláns

Jeli arborétum

3 év után újra.

Belvárosi séta kettesben

Róza gyurmázik

Kara csacsog:

- Fáj a lábam.
- Mitől?
- Semmi, csak növök. Tudod, hogy a kis láb fájdalommal búcsúzik!

Előzetes: a bizonyítványról

Zénó mondott ma egy érdekeset:

- Tegnap elbeszélgetett velem Andi néni a magatartásomról. 
- Miért? Milyen a magatartásod?
- Hát, szoktam dumálni.
- Órán?
- Órán is.
- És mit mondott neked Andi néni?
- Hogy ha nem változtatok, akkor nem lesz szép a bizonyítvány. De aztán ma azt is mondta, hogy szerinte jó ötlet volt tegnap beszélgetni velem, mert ma már rendesen viselkedtem. És ma már Erzsi néni is megdicsért.
- Miért?
- Hát, matek órán is szoktam dumálni.
- Matek órán is dumálsz?! Kivel?
- A padtársammal. Meg a mögöttem ülővel. De ma azért dicsért meg Erzsi néni is, mert nem dumáltam, egyrészt mert ma nem volt a padtársam, másrészt...

És itt úgy elkezdtem röhögni, hogy nem tudta elmondani a másik indokot. Most már sose tudjuk meg. Mindenesetre fel vagyunk készülve a nem kitűnő bizonyítványra, Zénónak pedig elmagyaráztam, hogy a négyes magatartással sincs semmi baj.

Betörők és szellemek

Karának pár hónapja beragadt, hogy a betörők a mi legnagyobb ellenségeink. Kifejezetten fél a betörőktől, és nem tudom, hogy ez honnan ered. Annyira sokat beszélt egy időben betörőkről, hogy már azt mondtam neki, ha nagy lesz, legyen inkább rendőr (a korábbi tervező helyett), és akkor minden betörőt rács mögé juttathat, méghozzá személyesen.

Mostanra ez átfordult oda, hogy szellemekkel kezdett foglalkozni. Nagy szerepet játszik ebben a LEGO Ninjago sorozat, amiben valami szellem is szerepel. Ilyen mondatai voltak az elmúlt napokban:

- Menjünk el egyszer Japánba. Van ott egy olyan hely, ahol szellemmé lehet válni. Bemész egy ajtón, és szellemként jössz ki. De Anya, azt javaslom, hogy Te maradj az ajtón kívül! Ha csak nem akarsz Te is szellemmé változni. De szerintem Te maradj inkább kint.

- Szellemnek lenni azért jó, mert a szellemek nem tudnak meghalni. Ha hátbalövik őket, elöl kijön a golyó.

- Szellemeknek lenni azért is jó, mert bármin át tudnak menni. Nincs testük.
- De akkor nem tudnálak megölelni, megpuszilni.
- Az nem baj.

- Azért jó szellemnek lenni, mert be tud bújni az asztalba. Nem az asztal alá, hanem az asztalBA. Érted!

- Csak az a baj a szellemmel, hogy lehetetlen vele bújócskázni.

Kara csacsog:

Kitárt karokkal elállja előttem az utat a szűk folyosón.
- és mikor fogsz elengedni?
- ha kimondod a varázsszót.
- milyen varázsszót?
- ami L-lel kezdődik.
- ló?
- nem.
- liba?
- nem.
- akkor mi?!
- légy szíves.

Apa nyomtatni próbál, de be van száradva és ki van fogyva a festékpatron.
- Na, most utoljára megpróbálom, aztán ha így se jó, én feladom.
- Dehát Te SOSEM adod fel, Apa!!

Róza megpróbál elfújni egy pitypangot