Kara mostanában nem csacsogni szokott, hanem.. Szórakozottnak lenni.
Egyik nap póréhagymát kért a szendvicséhez. "Olyan nagy hagymát", egész pontosan. Betettem egy dobozba a szendvicset, mellé meg a póráhagyma-karikákat, a belátására bízva a továbbiakat. Hazajött, és kérte, hogy legközelebb tegyem bele a szendvicsbe a hagymát, mert így nem tudta megenni. Pár másodperc zavar után megkérdeztem:
- Miért nem raktad bele a kezeddel a hagymát a szendvicsbe?
Ja, az nem jutott eszébe.
Máskor meg indultunk volna edzésre, el szoktam vinni, hogy ne kelljen buszoznia. Kilép az ajtón és indul a hátul parkoló autóhoz. Mondom neki:
- Kara, azzal nem tudunk menni, ott áll előtte a másik, nem tudom átugrani.
Ja, hát azzal szoktunk menni, a fehérrel, és ez megzavarta.
Mondjuk annak is van előélete, hogy miért nem akarom, hogy buszozzon a városban. Párszor próbáltuk, hogy edzés után busszal jöjjön haza, de még egyszer sem sikerült neki, mindig érte kellett menni végül egy buszmegállóba. Arra panaszkodik, hogy 1) nem áll meg a busz 2) nem jön a busz vagy 3) ha felveszi, akkor másfelé megy a busz, nem amerre kellene. Végül mindig értemegyünk. Persze, ha értemegyünk a megállóba, akkor a saját kocsinkat se veszi észre, amikor már ott állunk a megállóban az orra előtt.
Hétfő reggel 8-kor már tudom, ha otthon maradt a rajzfelszerelés. Ha irodalom helyett nyelvtan felszerelést vitt. Néha keddig nem derül ki, hogy üres tornazsákkal jár suliba. A tolltartót otthon tartja, egy tollat pedig letétbe helyezett egy osztálytársánál, hogy odaadja neki, amikor kéri.
Ének órára a Mennyből az angyalt úgy tanuja meg furulyán eljátszani, hogy a telefonja kijelzőjén nézi a kottát, amit egy osztálytársától elkért. Ő nem írta le, mert nem volt rá idő. ( Elkezdeni se). Nézi a kottát és memorizálja. Mondom neki:
- Elfújni nem próbálod meg?
Nem, azt nem kell, ő megtanulja kottából. Elfújom neki, hogy rögzüljön a fejében a dallam és magyarázom, hogy az ő ujjaiban meg a fogásoknak kellene rögzülnie, de nem, ő a kottát nézi, az elég.
Ha a rajz órai feladattal nem készül el, az rendszerint vasárnap este derül ki. Olyankor Róza siet a segítségére, aki mindig szívesen befejez minden rajzot, még késő este is.
A tornafelszerelést pedig azóta nem hagyja el, hogy karabínerrel rögzítettük az egyik zsákot a másikra (a tornazsákot az iskolatáskára), miután kettessével vettük már a tornacipőket a Decathlonban.
Azért szeretek év végi kisvizsgára járni Zénó osztályába, mert akkor az iskolai folyosó fogasait legálisan végig tudom szkennelni Kara elhagyott cuccai érdekében. Tavaly 3 pulóverrel és 1 tornazsákkal minden korábbi rekordomat megdöntöttem. Pedig csak a másik fiam földrajz vizsgára mentem.
