Z.18

Egy kollégámnak múlt héten megszületett az első gyereke. Kiírta a céges chatfolyamba, hogy örömmel értesít minket, hogy aznap megszületett, blabla. Kicsit sajnáltam őt, hogy neki az első napja van, és rögtön az jutott eszembe, hogy mennyi éjszakázás, aggódás és feladat áll előtte, viszont büszkeséggel gondoltam arra, hogy én - vele ellentétben - hamarosan az "utolsó" napot töltöm klasszikus értelemben vett gyerekneveléssel, legalábbis az egyik gyerekem tekintetében.

A céges chatben félreérthető lett volna, itt szerencsére lehetek irónikusan őszinte lenni.

Örömmel értesítelek Titeket, hogy Zénó ma betölti a 18-at, elvégeztem a feladatot, amit vállaltam, illetve együtt vállaltunk 2007-ben. Sikerült egy boldog, kiegyensúlyozott, magabiztos, céltudatos és okos embert hozni erre a világra. Aki ismeri őt, az tudhatja, hogy túlzás nélkül lehet ilyen kijelentéseket tenni róla. Innen már elrontani (őt) nem lehet.

Nyilván nem lennék ennyire büszke, ha azt gondolnám, hogy ez pusztán a véletlen műve. Gábor és én sok energiát fektettünk ebbe a 18 évbe, és ebbe a felnövekvő kis emberbe ott a montázs közepén. Szerencsére az alapelveink az első perctől kezdve egyeztek, sokat segített, hogy nagyon ritkán vitatkoztunk alapkérdéseken és jól kiegészítettük egymás tulajdonságait és készségeit. Enélkül nehéz lett volna.

Ha ránézek Zénóra, azt érzem, hogy valahogy jól sikerült minden, ez az ember "készen van". Apai és anyagi ágról is a legjobb tulajdonságokat örökölte, ami mondjuk tényleg véletlen, szóval a nature and nurture is rendben volt. Gond nélkül veszi az akadályokat, nem parázik semmin, elintéz bármit, megtanult főzni, lehet rá számítani és igazi támasza a barátnőjének. Ez utóbbi miatt különösen jó érzéseim vannak.

A Mesehabra viszont nem írok róla több bejegyzést. Ez az utolsó bejegyzés a nagyfiam gyerekkorának végéről.

(Ez nem is lett irónikus, totál el vagyok érzékenyülve)

Szeptember 1.

Most jöttem rá, hogy már egy éve nem írtam a blogba, úgyhogy ez a szeptemberi iskolakezdés jó alkalomnak mutatkozik arra, hogy ismét lenyomatot készítsek a gyerekek mindennapjairól. 

A nyár folyamán mindhárom gyerek, de leginkább Kara, átfordult éjszakai üzemmódra, ő délután ébredt, éjjel volt aktív. Eddig nem piszkáltuk, de kíváncsiak voltunk, hogy fog ez a gyerek reggel 8ra beérni a suliba.

Hát, ugyanúgy, ahogy eddig minden szeptember elsején: már 6.30-ra bement! Az ő iksolájukban nincs ültetési rend, érkezési sorrendben foglalják el a helyeiket az osztályteremben, ami utána júniusig érvényes. A lúzerek tehát 8.00-ra mennek suliba, a megfontolt, előrelátó, gondos gyerekek azonban nyitásra mennek és lefoglalják az ülőhelyeiket a hátsó sorban.