Mese habbal

Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.

szombat, november 22, 2025

Szalagavató after

Zénóék a szalagavató után afterpartira mentek, ami meglepően korán véget ért, két óra múlva márá haza is értek.

Másnap viszont, Lili családjához mentek szülinapozni. Úgy volt, hogy este 10re haza fog jönni, de nem így lett. Senki nem volt ébren, amikor hajnali 1kor kinyitotta a szobánk ajtaját.

Soha nem szokott benyitni a hálószobába, de most határozottan bejött, körbe kerülte az ágyat és G oldalánál hangosan bejelentette, hogy ő hazaért. Indoklást nem mondott, részleteket nem közölt, de akarta, hogy tudjuk, hogy ő hazaért.

Kicsit értetlenül kérdezgettük, hogy valami baj van-e, vagy történt-e valami, mikor jött haza, hogyan, stb, de nem derült ki semmi, mert a gyerek egyszavas válaszokat adott.

Akkor rájöttünk, hogy mi a helyzet, mondtuk neki, hogy oké, menjen most már lefeküdni.

Reggel ebből az egészből semmire nem emlékezett. 

péntek, november 21, 2025

Szalagavató

Én nem értettem, mire jó egy szalagavató, de azért összességében nagyszerű programot raktak össze a gyerekek. 

Volt szalagtűzés, keringő, osztályvideó remek forgatókönyvvel, és egy modern tánc a végére.



Ezt a Mécs Lászlóverset pedig Nagy Noel szavalta el, aki Kara osztálytársa:

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.

Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.

Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.

Amíg ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?

A másik bánatom: hogyha ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.

Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Címkék:

szombat, november 08, 2025

Sűrű az ősz

 Zénónak sűrű lett az őszi programja.

Megcsinálta szeptemberben a 12-es különbözeti vizsgát angolból. Ötös lett.

Lement az előrehozott, emelt szintű nyelvvizsga írásban és egy hét múlva szóban.

Másnap nyelvvizsgázni ment, C1, írásbeli és szóbeli.

A következő szerdán biológia OKTV, a rákövetkező hétfőn kémia OKTV.

Közben vezetni tanul, nemsokára forgalmi vizsgát tesz.

Címkék: ,

szombat, november 01, 2025

Végre Róza ölébe ült