Mese habbal
Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.
szerda, január 30, 2019
kedd, január 29, 2019
vasárnap, január 27, 2019
Napi Rózi
Róza tegnap hazajött a 2 hetes száműzetéséből. Ismerkedünk:
- Tudtad, mi a hasonlóság a fekete gepárd és az igazi gepárd között?
-??
- Hogy ugyanannyi perórával tud futni.
- Rózikám, kérsz gyümölcsöt?
- Mi?? Én húsevő állat vagyok!!
- Tudtad, mi a hasonlóság a fekete gepárd és az igazi gepárd között?
-??
- Hogy ugyanannyi perórával tud futni.
- Rózikám, kérsz gyümölcsöt?
- Mi?? Én húsevő állat vagyok!!
szombat, január 19, 2019
péntek, január 18, 2019
kedd, január 08, 2019
vasárnap, január 06, 2019
Indulás bárhová 3 gyerekkel
Elmondom miért nehéz elindulni 3 gyerekkel.
Egy átlagos reggelünk úgy néz ki, hogy az egyik gyerek 7.45-re jár suliba, ehhez 7.20-kor el kell indulnunk otthonról. Ehhez 7.10-kor elkezdünk cipőt húzni, együttesen.
Ha 1 gyerekkel indulunk, akkor 7.14-7.15-re már a kocsiban ülünk, pipa. 3 gyerekkel ugyanez olyan 7.22-7.23-ra sikerül. A probléma abból fakad, hogy nem egyforma idő alatt húzunk cipőt, nem férük egyszerre a kabátokhoz és egyikünknek sok táskája is van. Ezek miatt van aki hamar elkészül, és várnia kell, és van aki kapkod és akkor se jut eszébe minden.
Aki hamar elkészült, az megáll, és vár, általában a szűk előszoba kellős közepén, vagy az ajtajában, ahol marhára útban van a többieknek. Kimenni kézenfekvő megoldás lenne - nyáron. Télen nem küldök ki senkit a jegesmedvék közé.
Aki hamar elkészült, arra rámelegszik a kabát és ideges kezd lenni, hogy ő már készen van és várnia kell. És mindig ugyanarra a személyre kell várni.
Más napokon - tanulva az előző napok tapasztalataiból - aki hamar elkészül, az nem akar elkezdeni cipőt húzni (félig jogosan), de emiatt a másik gyerek se indul el cipőt húzni, mert ha másnak még nem kell, akkor neki se kell - gondolja. Emiatt lesz még nagyobb kapkodás, meg veszedekés.
A harmadik napon a lassan elkészülő gyereket előre küldöm. De nem megy. Elkezdődik a veszekedés megint. Elkésünk.
A negyedik napon kikapcsolom a mesét. Együtt megy minden gyerek cipőt húzni. Kiváló ötlet, hasznos is, de akkor nem férünk el az előszobában, szétrugdossuk a másik cipőjét, aki nem találja meg, nem tudja felhúzni, összeveszünk a kisszéken amire le lehet ülni, van aki hamarabb készen van, másokra várni kell, stb..
És van köztünk egy szerencsés is, aki ezt az egészet, minden reggel átalussza.
Egyébként ugyanez van az esti fogmosás-lefekvéssel is. Ha 1 gyerek van a lakásban, az pillanatok alatt eljut az ágyig. Ha 3 indul el lefeküdni, akkor 30 perc múlva is még csak veszekszünk a fürdőszoba-gyerekszoba tengely tetszőleges pontjain.
Egy átlagos reggelünk úgy néz ki, hogy az egyik gyerek 7.45-re jár suliba, ehhez 7.20-kor el kell indulnunk otthonról. Ehhez 7.10-kor elkezdünk cipőt húzni, együttesen.
Ha 1 gyerekkel indulunk, akkor 7.14-7.15-re már a kocsiban ülünk, pipa. 3 gyerekkel ugyanez olyan 7.22-7.23-ra sikerül. A probléma abból fakad, hogy nem egyforma idő alatt húzunk cipőt, nem férük egyszerre a kabátokhoz és egyikünknek sok táskája is van. Ezek miatt van aki hamar elkészül, és várnia kell, és van aki kapkod és akkor se jut eszébe minden.
Aki hamar elkészült, az megáll, és vár, általában a szűk előszoba kellős közepén, vagy az ajtajában, ahol marhára útban van a többieknek. Kimenni kézenfekvő megoldás lenne - nyáron. Télen nem küldök ki senkit a jegesmedvék közé.
Aki hamar elkészült, arra rámelegszik a kabát és ideges kezd lenni, hogy ő már készen van és várnia kell. És mindig ugyanarra a személyre kell várni.
Más napokon - tanulva az előző napok tapasztalataiból - aki hamar elkészül, az nem akar elkezdeni cipőt húzni (félig jogosan), de emiatt a másik gyerek se indul el cipőt húzni, mert ha másnak még nem kell, akkor neki se kell - gondolja. Emiatt lesz még nagyobb kapkodás, meg veszedekés.
A harmadik napon a lassan elkészülő gyereket előre küldöm. De nem megy. Elkezdődik a veszekedés megint. Elkésünk.
A negyedik napon kikapcsolom a mesét. Együtt megy minden gyerek cipőt húzni. Kiváló ötlet, hasznos is, de akkor nem férünk el az előszobában, szétrugdossuk a másik cipőjét, aki nem találja meg, nem tudja felhúzni, összeveszünk a kisszéken amire le lehet ülni, van aki hamarabb készen van, másokra várni kell, stb..
És van köztünk egy szerencsés is, aki ezt az egészet, minden reggel átalussza.
Egyébként ugyanez van az esti fogmosás-lefekvéssel is. Ha 1 gyerek van a lakásban, az pillanatok alatt eljut az ágyig. Ha 3 indul el lefeküdni, akkor 30 perc múlva is még csak veszekszünk a fürdőszoba-gyerekszoba tengely tetszőleges pontjain.
Leesett egy csomó hó
A hétvégén teljesen váratlanul leesett 25 cm hó. Azért váratlanul, mert a meteorológusok 3-5 cm havat jósoltak. Miután ellapátoltam 40m2 kocsibállóról a 25cm havat, épült két jókora hókupac az utcafronton, amibe Kara beásta magát egy autós kiegészítóvel (jégkaparóval). Ő úgy hívja ezt, hogy iglut épített.
Vasárnap szánkózni mentünk. Először ilyen klasszikus csúszások mentek,aztán hóangyalt meg hasangyalt csináltak (ez utóbbi Róza specialitása),
aztán a guri-guri malac téli verziója következett,
végül beálltak "Mercedes jelbe", és lefényképeztették magukat.
Szétfagytam. Hazajöttünk.
szombat, január 05, 2019
péntek, január 04, 2019
Egy betegszabadnap otthon
Összeraktunk (-tam) egy babaház legót.
Elmentünk az állatkertbe, mert idén még nem voltunk. Egyetlen állat se állt szóba velünk, még a szarvasok is csak a seggüket mutogatták.Vonatoztunk. Összeraktunk (-tam) egy egész komoly sínpályát.
Délután a társasjátékok is előkerültek. Tisztára mint egy mintacsalád. Pedig azért messze nem minden napunk ilyen.