Nem vagyunk egy ünneplős család, de az idei évben még a szokásunkhoz képest is alul teljesítünk.
Apák napja van, bepróbálkoztam a gyerekeknél, hogy köszöntsék fel Apát a nap végén legalább. Róza kerek perec megmondta, hogy ő nem szokta Apának azt mondani, hogy szereti, úgyhogy most se fogja. (ez egyébként igaz is), aztán hozzátette, hogy nem tudta, hogy ma van Apák napja, majd témát váltott. A fiúknak is súgtam, hogy menjenek ki a szobájukból és öleljék meg Apát, ők kimentek a nappaliba, Kara a szokásos módon bújt egyet, Zénó távolról nézte, majd visszamentek a barlangjukba játszani. Később megjegyeztem KG-nak, hogy ez volt az Apák napi köszöntése, tudjon róla.
Ez az este eszembe juttatta az idei Anyák napját is, amikor Apa elment a virágboltba, vázába tette a virágaimat, amíg a fiúk kijönnek a barlangjukból és átadják nekem, majd a virág ott várt türelmesen estig, aztán úgy vettem, hogy át van adva.
Ennek ellenére viszont, nagyon szoros a kötelék köztünk. Ma Lipóton voltunk a fürdőben, és a gyerekek, mindhárom, el se mozdult mellőlünk a vízben, labdáztunk, játszottunk, nevettünk, jól éreztük magunkat, és pont azon gondolkodtam, hogy én még nem láttam rajtunk kívül más családot, ahol még a kamasz gyerek is ennyire ragaszkodik, nyílt és szívesen tölt időt a szüleivel.
Esténként szeretnek beszélgetni, a fiúk főleg velem, Róza inkább KG-vel. Idén volt felvételi, év végi kis vizsga, különböző stressz helyzetek, egy esküvő a családban, ami szintén mindig felhoz új témákat, de beszélgettünk alkoholról, drogokról, tiltásról, engedésről, mértéktartásról, felelősségről, felnőtté válásról. Róza sokat bohóckodik Apával. Ő kivirul, ha becsulódik este a lányszoba ajtaja, halljuk, hogy vihorásznak, beszélgetnek, mesét olvasnak, Róza olyankor bújik, nem játszmázik, nem hisztizik, egy merőben másik ember, kinyílik ő is, bújik, ölel, ragaszkodik.
Tele van mindhárom gyerek szeretettel, ragaszkodással, de ha jön egy ilyen kötelező ünnep, azzal nem tudnak mit kezdeni. Legyen így.
