Házimunka

 A fiúktól annyit szoktunk kérni a mamahotelért cserébe, hogy a zoknikat párosítsák össze mosás után, vigyék le a szemetet és tegyék a mosogatóba a tányérjaikat evés után, illetve a program végén pakolják ki a mosogatógépet. 

Ezzel a szabályrendszerrel annyit értünik el, hogy soha senkinek nincs zoknija, még a fiúk is a háztartási helyiségbe járnak reggelente tiszta zokniért, a szemetes zsákból időnként a padlóra folyik valami tisztázatlan eredetű folyadék, amikor fél napig a folyosón áll a lakásban, a tányérok szanaszét hevernek az asztalon estig, azon pedig minden nap összevesznek, hogy ki pakolja ki a gépet.

A napokban azonban előrelépést tudtunk elérni, ugyanis a mosogatógépre bevezettük az A hét - B hét (a.k.a. Z hét - K hét) rendszert, így nincs vita arról, hogy épp melyikük nem pakolja ki a gépet.

Kocsmázás

 - Képzeljétek, István azt mesélte, hogy tizenegyedikes korában már együtt ivott X tanár úrral.

- Húú, akkor én majd megdöntöm a rekordját!

Kara csacsog

 - Ma véletlenül megcsináltam az irodalom házimat. Bementem a suliba és a szünetben mindenki írta a leckét, csak én nem. Olyan érzés volt, mintha spectator mode-ban néztem volna kívülről a saját életemet.

Zénó csacsog

 - Anya, az én életem olyan, mint egy érzelmi hullámvasút. Ma reggel majdnem kaptam 2 egyest franciából. Az elsőt amiatt, hogy nem vittem magammal francia felszerelést. Ha nincs ott a munkafüzet, a Madame kíméletlenül bevágja az egyest. Úgyhogy első óra előtt hazajöttem a cuccomért. Utána kiderült, hogy kellett volna tanulni párbeszédet. Azt se tanultam meg. A szünetben kellett megtanulnom, azt sikerült, úgyhogy arra se kaptam egyest. Aztán matek órán mondtam a padtársamnak, hogy nem jó, amit a füzetébe rajzolt. De kiderült, hogy jó. Szóval már alig tudom elviselni az életet.

- Szörnyű lehet neked.

Zénó csacsog

 Apa főzés közben eldobta a fakanalat és elszaladt a boltba valamiért. Hosszabb idő telt el a szokásosnál, mire hazaért, én kezdtem aggódni, hogy hol lehet.

- Hát, valószínűleg elment tejért, tudod.. (van az a sztori, hogy a férj elmegy tejért/cigiért a boltba és évekig nem tér vissza)

- Ne bassz, tényleg tejért ment!

- Áá, az órái itthon vannak, azok nélkül nem költözik el.

- Ja, jól van, már látom is a kocsit, hazaért.

- Szerintem csak az óráiért jött haza.

Bejött, nem értette min röhögünk, elmeséltük neki. Majd ezzel vágott vissza:

- Jaa, csak találkoztam Klaudiával! (ez is egy belső poén, még tavalyról)