Mese habbal
Mottó: három gyerek, tizenhét év, ezerhétszáz poszt // Emlékkönyvnek szánom ezt a gyűjteményt a gyerekeimnek és magamnak is, hogy ne felejtsünk el semmit, ami egykor fontos volt. Fotók, videók, érzések, emlékek, nyers adatok, nyaralások, szülinapi ajándékok, karácsonyok, bizonyítványok, és minden egyéb, ami végig kíséri az életünket. Másnak nem szórakoztató, de nekünk az. (Eredeti mottó - 2007) egy tejszagú gyermek és egy vér/verejtékszagú bodyguard naplója.
szombat, november 22, 2014
csütörtök, november 20, 2014
Zénó csacsog:
Erzsi néni a névnapján virágot és csokit kapott a gyerekektől és a kollégáktól. Elhatároztam, hogy majd Andi néni névnapjára mi is viszünk virágot.
Z: - De csokit is lehet ám vinni!!
Aztán kiderült, hogy Erzsi néni az ajándékba kapott csokit azonnal szétosztotta a gyerekek között.
Bábszínházban voltunk, a Pincérfrakk utcai cicákat láttuk. Előadás után:
- Jó volt, de hazafelé hallgassunk inkább Linkin parkot.
Z: - De csokit is lehet ám vinni!!
Aztán kiderült, hogy Erzsi néni az ajándékba kapott csokit azonnal szétosztotta a gyerekek között.
Bábszínházban voltunk, a Pincérfrakk utcai cicákat láttuk. Előadás után:
- Jó volt, de hazafelé hallgassunk inkább Linkin parkot.
Címkék: zénó_csacsog
szerda, november 19, 2014
Kara csacsog:
Mindig szidom, ha az utolsó pillanatban indul csak el vécére, amikor tökre látszik rajta, hogy mennie kell. Tegnap is toporogva szólt, hogy pisilnie kell és útközben magyarázkodni kezdett:
- Anya, ez még csak a középső perc!
Beszélgettünk arról, hogy az Amerika kapitányt láttuk a moziban és már itthon is megvan.
- És nekünk az Amerika kapitány még hátizsákban is megvan.
Van egy Amerika kapitányos hátizsákunk, igen.
- Anya, ez még csak a középső perc!
Beszélgettünk arról, hogy az Amerika kapitányt láttuk a moziban és már itthon is megvan.
- És nekünk az Amerika kapitány még hátizsákban is megvan.
Van egy Amerika kapitányos hátizsákunk, igen.
Címkék: Kara_csacsog
Most már tuti hogy stréber
Zénó a héten kikönyörögte, hogy egyik nap bent maradhasson a suliban tanítás után az ügyeletesekkel. Letettem a nagy esküt a tanítónéniknek, hogy nem csinálunk rendszert belőle, de egyszer hadd próbálja ki, mert már megőrjít. Mert irigyli azokat, akik maradhatnak tovább. Most megy az alkudozás további napokról, de már erős vagyok.
hétfő, november 17, 2014
szombat, november 15, 2014
szerda, november 12, 2014
Kara csacsog:
- Mi anyával meg apával egyorrúak vagyunk. Mert nekünk előrefelé néz az orrunk.
Címkék: Kara_csacsog
hétfő, november 10, 2014
vasárnap, november 09, 2014
Egy érdekes rajz
Mondom sorban, hogy mit láthatunk a művön:
1) kutya kutyaházban
2) gyermekek emeletes ágyon. az emeleti gyermek félig lelóg (EREDETI FELIRATTAL)
3) anya babakocsiban tolja gyermekét
4) boszorkány seprűnyélen
1) kutya kutyaházban
2) gyermekek emeletes ágyon. az emeleti gyermek félig lelóg (EREDETI FELIRATTAL)
3) anya babakocsiban tolja gyermekét
4) boszorkány seprűnyélen
Címkék: a hét műtárgya, Anya_gyerekrajzot_elemez
Apa + Rózi
Apa és Rózi tényleg szerelmesek egymásba.
Itt az első kézcsók:
Itt pedig az, ahogyan együtt tévéznek. Rózi fél órát képes csendben és mozdulatlanul Apa hóna alatt ülni. Máskor bezzeg egy pillanatra nem marad nyugton:
Itt az első kézcsók:
Itt pedig az, ahogyan együtt tévéznek. Rózi fél órát képes csendben és mozdulatlanul Apa hóna alatt ülni. Máskor bezzeg egy pillanatra nem marad nyugton:
Címkék: Apa+Róza
péntek, november 07, 2014
Ezt csak úgy
Ezt a tegnapi rajzai között találtam.
Érdekes, Apának még sose rajzolt ilyet. A birodalom visszavág.
Címkék: a hét műtárgya
Zénó mindennapjai
Még mindig nagyon szeret iskolába járni. Sok barátja van, mindig meglepődöm, hogy a gyerekek mennyire szeretik, ez már a Tárogató oviban is feltűnt, folyton Zénót ölelgették a gyerekek és itt a suliban is ölelgetik, pedig ő nem egy ölelkezős típus. Délutánonként is folyton kiabálnak utánunk az utcán az osztálytársak, hogy: "Szia Zénó!" Ez kedves.
Az eredményei kiválóak, most írt egy 100%-os matek felmérőt, amiről nem is tudta megmondani, hogy mikor írták, szerintem nem is szóltak nekik, hogy a feladat tétre megy. Októberben pedig minden tantárgyból kiválóan teljesített-re értékelték a munkáját, nagy büszkeség volt aláírogatni az ellenőrző lapjait. Testnevelésből kapott egyedül jól teljesítettet, de nem akarom megkérdezni tőle, hogy miért, nehogy úgy érezze, hogy ez gond.
A magatartása, szorgalma is példás, egy-egy napon elveszik tőle ugyan a magatartás piros pont kártyáját, amivel mérik a heti teljesítményt (ha minden nap nála marad, az 5 nap, az értékelés 5-ös), de azok bohóckodás miatt történnek, nekem az nem probléma. Legutóbb lemaradt az aulában a kettes sor végén, az osztály után akart futni, aztán csúszva lassított, ezért vették el tőle a kártyát, ilyenek. Másnap reggel mondtam neki, hogy ne síeljen az aulában, ha nem muszáj.
Úszni is szeret, nagy kedvencem, hogy nem kell edzésre vinni őt délutánonként, hanem elintézik a suliban, a tornaóra keretein belül. Igaz, a héten nem úszott egyszer sem, a köhögésére hivatkozva, mert azt mondta, hogy a szabály szerint a vízbe csak egészséges gyerekek mehetnek. Csodálkoztam is, hogy milyen felelősségérzete van a gyereknek, de aztán gyorsan kiderült, hogy a barátja is beteg, őt nem engedik úszni, úgyhogy ezért akar ő is a parton maradni. Szerdára már felmentést is kellett írnom neki, hogy ne kelljen úsznia, éreztem is, hogy ezzel elindultam a lejtőn lefelé.
Délután meg szoktam kérdezni tőle, hogy mi volt a legjobb a suliban, legtöbbször azt szokta mondani, hogy Andi nénivel betűket tanulni. Szóval tényleg kiváló tanárai lehetnek, ha a sok játék mellett neki a betűtanulás a kedvenc elfoglaltsága.
A barátait pedig már régóta el akarja hívni hozzánk, de még egyszer sem sikerült.Ránézésre jófej fiúkkal barátkozik, ami azért meglepő, mert eddig olyan fiúkat hozott haza játszani, akiknél többnyire alig vártuk, hogy délután elmenjenek. És elég nagy már ahhoz, hogy elkallódjon, ha rossz társaságba kerül, Apa gyakran beszélget vele arról, hogy mi a "menő", kell-e utánozni a "menő" fiúkat, mert az érezhető rajta, hogy szívesen megy a többiek után, és nagyon szeretne népszerű lenni. Szerencsére eddig csak a peonzázást tanulta el társaitól. De ha egyszer azzal jönne haza, hogy a felső tagozatosok egyenfrizuráját akarja hordani, (az egy olyan tipikus focista frizura és tényleg minden fiú olyan hajat hord, elég elképesztő), Apa biztos kivágná itthonról.
Nórival nagyon összebarátkoztak, Zénó amikor csak tud, nála van Ajkán, együtt mennek a telepre kutyázni, időjárástól függetlenül és nagyon kitartóan, piacra járnak Káptalantótiba, segít neki a boltban, kutyát mentenek, hazaviszik az elkóborolt állatokat, Zénó nagyon lelkes ebben is.
A héten varrni akart megtanulni. Vettem filc anyagot és egy sima falevél minta összefércelésével elkezdtem megtanítani neki a varrás alapjait, de ő már varrógépről beszél. Varrás után pedig autót vezetni akar megtanulni. Hát persze, rögtön.
Halottak napja előtt beszélgettem vele az ezzel kapcsolatos hagyományokról, és mivel nagy gyertyarajongó, megbeszéltük, hogy viszünk gyertyát a dédszülei sírjára. November elején nem jutottunk el odáig, de a gyertyákat megvettük, és készülünk a temetőbe gyertyát gyújtani.
Nemrég egyik éjjel rosszat álmodott, nem a részletek voltak érdekesek, hanem a történet egyik eleme az volt, hogy ő beesett egy szakadékba, vagy mibe és ahogy elmondta, nem is ez volt a baj, hanem hogy én utána ugrottam, de én se tudtam elkapni. Ez nagyon jól esett tőle, hogy azt álmodta, én utána ugrom.
A legbájosabb tulajdonsága pedig az, ahogyan Rózival bánik. Végtelenül türelmesen, és sok szeretettel. Mindig megnevetteti, minden nap sokat játszanak együtt, ami most még abban nyilvánul meg, hogy Zénó szórakoztatja a kicsit, de biztos nagyon jó lesz a kapcsolatuk akkor is, ha Rózi megnő.
Az eredményei kiválóak, most írt egy 100%-os matek felmérőt, amiről nem is tudta megmondani, hogy mikor írták, szerintem nem is szóltak nekik, hogy a feladat tétre megy. Októberben pedig minden tantárgyból kiválóan teljesített-re értékelték a munkáját, nagy büszkeség volt aláírogatni az ellenőrző lapjait. Testnevelésből kapott egyedül jól teljesítettet, de nem akarom megkérdezni tőle, hogy miért, nehogy úgy érezze, hogy ez gond.
A magatartása, szorgalma is példás, egy-egy napon elveszik tőle ugyan a magatartás piros pont kártyáját, amivel mérik a heti teljesítményt (ha minden nap nála marad, az 5 nap, az értékelés 5-ös), de azok bohóckodás miatt történnek, nekem az nem probléma. Legutóbb lemaradt az aulában a kettes sor végén, az osztály után akart futni, aztán csúszva lassított, ezért vették el tőle a kártyát, ilyenek. Másnap reggel mondtam neki, hogy ne síeljen az aulában, ha nem muszáj.
Úszni is szeret, nagy kedvencem, hogy nem kell edzésre vinni őt délutánonként, hanem elintézik a suliban, a tornaóra keretein belül. Igaz, a héten nem úszott egyszer sem, a köhögésére hivatkozva, mert azt mondta, hogy a szabály szerint a vízbe csak egészséges gyerekek mehetnek. Csodálkoztam is, hogy milyen felelősségérzete van a gyereknek, de aztán gyorsan kiderült, hogy a barátja is beteg, őt nem engedik úszni, úgyhogy ezért akar ő is a parton maradni. Szerdára már felmentést is kellett írnom neki, hogy ne kelljen úsznia, éreztem is, hogy ezzel elindultam a lejtőn lefelé.
Délután meg szoktam kérdezni tőle, hogy mi volt a legjobb a suliban, legtöbbször azt szokta mondani, hogy Andi nénivel betűket tanulni. Szóval tényleg kiváló tanárai lehetnek, ha a sok játék mellett neki a betűtanulás a kedvenc elfoglaltsága.
A barátait pedig már régóta el akarja hívni hozzánk, de még egyszer sem sikerült.Ránézésre jófej fiúkkal barátkozik, ami azért meglepő, mert eddig olyan fiúkat hozott haza játszani, akiknél többnyire alig vártuk, hogy délután elmenjenek. És elég nagy már ahhoz, hogy elkallódjon, ha rossz társaságba kerül, Apa gyakran beszélget vele arról, hogy mi a "menő", kell-e utánozni a "menő" fiúkat, mert az érezhető rajta, hogy szívesen megy a többiek után, és nagyon szeretne népszerű lenni. Szerencsére eddig csak a peonzázást tanulta el társaitól. De ha egyszer azzal jönne haza, hogy a felső tagozatosok egyenfrizuráját akarja hordani, (az egy olyan tipikus focista frizura és tényleg minden fiú olyan hajat hord, elég elképesztő), Apa biztos kivágná itthonról.
Nórival nagyon összebarátkoztak, Zénó amikor csak tud, nála van Ajkán, együtt mennek a telepre kutyázni, időjárástól függetlenül és nagyon kitartóan, piacra járnak Káptalantótiba, segít neki a boltban, kutyát mentenek, hazaviszik az elkóborolt állatokat, Zénó nagyon lelkes ebben is.
A héten varrni akart megtanulni. Vettem filc anyagot és egy sima falevél minta összefércelésével elkezdtem megtanítani neki a varrás alapjait, de ő már varrógépről beszél. Varrás után pedig autót vezetni akar megtanulni. Hát persze, rögtön.
Halottak napja előtt beszélgettem vele az ezzel kapcsolatos hagyományokról, és mivel nagy gyertyarajongó, megbeszéltük, hogy viszünk gyertyát a dédszülei sírjára. November elején nem jutottunk el odáig, de a gyertyákat megvettük, és készülünk a temetőbe gyertyát gyújtani.
Nemrég egyik éjjel rosszat álmodott, nem a részletek voltak érdekesek, hanem a történet egyik eleme az volt, hogy ő beesett egy szakadékba, vagy mibe és ahogy elmondta, nem is ez volt a baj, hanem hogy én utána ugrottam, de én se tudtam elkapni. Ez nagyon jól esett tőle, hogy azt álmodta, én utána ugrom.
A legbájosabb tulajdonsága pedig az, ahogyan Rózival bánik. Végtelenül türelmesen, és sok szeretettel. Mindig megnevetteti, minden nap sokat játszanak együtt, ami most még abban nyilvánul meg, hogy Zénó szórakoztatja a kicsit, de biztos nagyon jó lesz a kapcsolatuk akkor is, ha Rózi megnő.
csütörtök, november 06, 2014
Apa ruhát vásárol
Telefonon értekeztünk Apával, aki a gyerekruha részlegen andalgott egy áruházban. Mivel már többször vásárolt Rózának cuki, ám de használhatatlan ruhákat, próbáltam egyértelműen jelezni, hogy mire van szükségünk és mire nincs. Az utolsó mondatom ez volt:
- Szóval csak azért, hogy vegyél, azért ne vegyél!
- Szóval csak azért, hogy vegyél, azért ne vegyél!
szerda, november 05, 2014
Kara csacsog:
Az én bölcs fiam egyszer azt mondta Gézának:
- Az életnek az a dolga, hogy boldog legyél.
Amikor érte mentem, gyorsan rá is kérdeztem a részletekre:
- Meséld már el nekem, hogy mi az élet dolga, mert azt nekem feltétlenül tudnom kell.
- Az életnek az a dolga, hogy vidám legyél.
- És Te vidám vagy?
- Igen.
- Mindig?
- Mindig.
- És mit gondolsz, Géza is vidám?
- Igen.
- Mindig?
- Nem, nem mindig.
- Mikor nem vidám a Géza?
- Hát amikor nem vagyok itt vele.
Sok LEGO-s videót néz a youtube-on, és mindegyikre, amelyik megtetszik neki, megkérdi:
- Anya, ezt megkaphatom?
Eleinte mondtuk neki, hogy majd ha szülinapja lesz, meg karácsony, stb, de hamar rájöttünk, hogy egyiket se gondolja komolyan ő maga se, úgyhogy minden ilyen kérdésre lehet neki azt válaszolni, hogy
- Persze, megkaphatod.
És azzal megnyugszik és el is van felejtve az egész.
Probléma csak azzal van, ha egy nap a huszonötödik ilyen kérdésre már úgy válaszolok, hogy oda se fordítom a fejem, csak unott hangom mondom neki:
- Persze, azt is megkaphatod.
Akkor ugyanis rám szól, hogy nézzek már oda, mert nem fogom tudni, hogy mit kell venni majd a boltban. Akkor odafordulok és azt mondom neki:
- Igen, most már nézem, persze, megkaphatod.
És mindketten gyorsan el is felejtjük az egészet.
Tegnap minden előzmény nélkül odajött hozzám és elkezdte a felsőtestét jobbra-balra mozgatni, a karjait meg össze-vissza lengetni a levegőben és megkérdezte:
- Anya, te tudsz ilyet?
- Nem, nem tudok.
- Akkor figyelj, mutatom lassított felvételben!
Pár napja azon vitatkoztak Zénóval, hogy el lehet-e vágni a fát. Azzal tettem igazságot, hogy van nekünk törött fakardunk, amit egyikük a hátsókertben a játék hevében véletlenül eltört. Azt meg is tudom mutatni nekik, tessék, a fát nem hogy el lehet vágni, de el is törik akár. Kara mindenképpen látni akarta. Nézegeti, megszólal:
- Ööö, igen, én emlékszem, akartam játszani ezzel a karddal, de Zénó nem engedte, úgyhogy szerintem Zénó törte el.
- Na ne manipulálj itt engem!
- Én nem maniKulálok, én nem..!
Rászóltam Zénóra, hogy izegjen-mozogjon a széken evés közben, folyton belém rúg az asztal alatt, nyikorog a feneke alatt a szék, üljön már nyugodtan az asztalnál. Kara kihúzta magát a saját székén és megkérdezte:
- Nézd, Anya, milyen stabilan ülök! Ugye, hogy én stabilan ülök?!
- Az életnek az a dolga, hogy boldog legyél.
Amikor érte mentem, gyorsan rá is kérdeztem a részletekre:
- Meséld már el nekem, hogy mi az élet dolga, mert azt nekem feltétlenül tudnom kell.
- Az életnek az a dolga, hogy vidám legyél.
- És Te vidám vagy?
- Igen.
- Mindig?
- Mindig.
- És mit gondolsz, Géza is vidám?
- Igen.
- Mindig?
- Nem, nem mindig.
- Mikor nem vidám a Géza?
- Hát amikor nem vagyok itt vele.
Sok LEGO-s videót néz a youtube-on, és mindegyikre, amelyik megtetszik neki, megkérdi:
- Anya, ezt megkaphatom?
Eleinte mondtuk neki, hogy majd ha szülinapja lesz, meg karácsony, stb, de hamar rájöttünk, hogy egyiket se gondolja komolyan ő maga se, úgyhogy minden ilyen kérdésre lehet neki azt válaszolni, hogy
- Persze, megkaphatod.
És azzal megnyugszik és el is van felejtve az egész.
Probléma csak azzal van, ha egy nap a huszonötödik ilyen kérdésre már úgy válaszolok, hogy oda se fordítom a fejem, csak unott hangom mondom neki:
- Persze, azt is megkaphatod.
Akkor ugyanis rám szól, hogy nézzek már oda, mert nem fogom tudni, hogy mit kell venni majd a boltban. Akkor odafordulok és azt mondom neki:
- Igen, most már nézem, persze, megkaphatod.
És mindketten gyorsan el is felejtjük az egészet.
Tegnap minden előzmény nélkül odajött hozzám és elkezdte a felsőtestét jobbra-balra mozgatni, a karjait meg össze-vissza lengetni a levegőben és megkérdezte:
- Anya, te tudsz ilyet?
- Nem, nem tudok.
- Akkor figyelj, mutatom lassított felvételben!
Pár napja azon vitatkoztak Zénóval, hogy el lehet-e vágni a fát. Azzal tettem igazságot, hogy van nekünk törött fakardunk, amit egyikük a hátsókertben a játék hevében véletlenül eltört. Azt meg is tudom mutatni nekik, tessék, a fát nem hogy el lehet vágni, de el is törik akár. Kara mindenképpen látni akarta. Nézegeti, megszólal:
- Ööö, igen, én emlékszem, akartam játszani ezzel a karddal, de Zénó nem engedte, úgyhogy szerintem Zénó törte el.
- Na ne manipulálj itt engem!
- Én nem maniKulálok, én nem..!
Rászóltam Zénóra, hogy izegjen-mozogjon a széken evés közben, folyton belém rúg az asztal alatt, nyikorog a feneke alatt a szék, üljön már nyugodtan az asztalnál. Kara kihúzta magát a saját székén és megkérdezte:
- Nézd, Anya, milyen stabilan ülök! Ugye, hogy én stabilan ülök?!
Címkék: Kara_csacsog
kedd, november 04, 2014
Rózi drótot rángat
Erre ma reggel lerakom a gyereket a szőnyeg túlsó végére és fél perc múlva ezt látom.