29. hét

A védőnőnél tett mai látogatásom is igen szórakoztatóra sikerült. A hölgy némileg túlpozícionálja magát, a fontosságát, illetve a munkája fontosságát. Elvittem neki a vérvétel eredményét, hogy buzgón átírhassa a kartonomra, amit a fiókjában rejteget magának.

- Ez melyik érték? Az éhgyomorra vett véré?
- Nem. Ez a 60 perces. (rajta van a papíron)
- Ez jó. Hány perces, 120?
- Nem, 60 perces.
- Lássuk a másikat. Az is jó. Ilyen alacsony a glükóz szintje éhgyomorra? Nagyon jó. Panasza van?
- Nincs.
- Hogy bírja a meleget?
- Kitűnően.
- Szóval teljesen jól van?
- Igen.
- Súlya?
- 55 kiló.
- Remek. Hány hetes most?
- 30.
- De a nőgyógyász a múlt héten azt írta be a kiskönyvbe, hogy 28. Nem írhatok 30-at, csak legfeljebb 29-et, érti: egy hét alatt nem nőhetett 2 hetet.
- Aha.
- Azt mondja, semmi panasza?
- Semmi. Volt gyomorsav problémám, de megoldottuk.
- Nézzem a bokáját! Nem dagad. Még a lába sem dagad. (Itt már kezdett begurulni, hogy nem tud semmire tanácsot adni nekem, pedig mindent megpróbált.)
- Nem.
- És mitől ilyen barna? Napozik? (Jött a mentőkérdés.)
- Igen, voltam már napon.
- Jaj, ne napozzon, megárthat. Főleg ebben a hőségben, meg ne próbálja, még megárt a kicsinek.
- Jó.
- Na, ha megszült, telefonáljon ide, a lányok majd kimennem megvizsgálni, mert én akkor már nem leszek.
- Jó.

Azzal el is köszöntem. Kicsit mintha várta volna, hogy megérdeklődjem, miért nem lesz ő már szeptembertől, 'csak nem nyugdíjba megy? dehát olyan fiatal még? hogy leszünk meg maga nélkül?', de én ügyet se vetettem rá.

Legközelebb az ultrahang után kell meglátogatnom.

28. hét

A babafalva.hu-ról szereztem ezt a vonalzót, amiről megtudtam, hogy eddig elszámoltam a heteket. Mindegy. Nem akarom máris vizuális tulajdonságokkal felruházni a gyereket, de ez a móricka ábra volt a legelviselhetőbb a többi kismaci, pillnagó, halacska meg kisautó között.

Voltunk 28 hetes ultrahangon, de nem volt ultrahnag, majd 3 hét múlva lesz. Így a kedves apuka sem maradt le semmiről, pedig már előre sajnálta, hogy ez alkalommal kihagyja a találkozást a kisfiával. Hogy kié is az a kisfiú, arról elvitatkoztunk egy darabig, aztán a roaming számlára való tekintettel a kérdést nyitva hagytuk.

A vizsgálaton a dokitól megtudtuk, hogy panaszmentesek vagyun, a gyerek nagyon jól fekszik a helyén és a szíve is jól dobog. A cukorterheléses vérvétel eredménye meg ennél jobb nem is lehetne. Kicsit már aggaszt, hogy ennyire jól megy minden, ilyen csak a mesében van.

Szereztem a kórházban prospektust a szülésre felkészítő tanfolyamokról, és épp aznap este volt az egyik előadás, úgyhog a vizsgálat után nem mentem haza, hanem megvártam. Gyermekágy, szoptatás volt a címe, egy csecsemős nővér meg egy szülésznő mondta el, hogy mi történik a gyerekkel meg velem a szülés után. Sokadszorra is megnyugodtam, hogy jó kórházat választottam, de az is kiderült, hogy nem dőlt még el a kórház sorsa, lehet, hogy július végén bezárják a szülészetet. A fórumon a lányok tudni vélik, hogy a kórház maradni fog, nem tudom, ők honnan veszik. Azt tanácsolták, hogy aki tud, próbáljon megszülni júliusban. Köszi.

Kaptunk prospektust arról is, hogy mit kell vinni a kórházba és mit nem. Persze ez is csak arra az esetre lesz hasznos, ha nem kell másik kórházban szülnöm. Meg a szülőszoba látogatást sem kell elkapkodni, hátha nem is oda fogok bemenni. Aktuális rémképem a jövőre nézve: a szeptember 4-ei szülőszoba látogatás alatt fogok szülni, a kismamák és kísérőik meg közben be-belátogatnak csodálkozni.

Megmutatták a csecsemőosztályt is. Kette voltak bent, kis kabrió autókban lehet őket tologatni jobbra-balra. Van saját mini szoláriumuk, nagyon korszerű a hely. Csak kádjuk nincs és a csap alatt fürdetik őket. Itthon persze már várja a saját kiskádja. Érezni fogja a törődést, nem kérdés.

27. hét

Ahogy elkezdődött a harmadik felvonás, én rögtön ájuldozom a melegben, lihegek a lépcső tetején, óriásinak látom a hasamat, és nagyon nagyon terhesnek érzem magam.

Meg akartam keresni az interneten, hogy mit lehet tudni a kórházról, milyen a felszereltsége, személyzete, de nem találtam semmit. Nincs a bababarát kórházak között, de azért nem a legrosszabb a városban. Elolvastam a fórumozók hozzászólásait, de ezek már 2-3 éves gyerekekkel ülnek otthon, stabil közösség, és a gyerekbetegségekről meg fejlődési szakaszokról magyaráznak a címben szereplő kórház helyett. Kb 15 oldalnyi bejegyzés végig olvasása után meguntam és regisztráltam. Megkérdeztem őket, hogy akkor a kórházzal mi van.

Megnyugtattak, ami a felszereltséget illeti, a szülésznők nagyon jók, a csecsemő ápolók is rendben vannak, 3 ágyasak a szobák, és az orvosom kifejezetten gátvédelem párti, hurrá. Meg egyébként kicsi az osztály és családi a hangulat. Bár én kétlem, hogy a válaszadónak és nekem egyezik az elképzelésünk a családias hangulatról.

Hétfőn megyek újabb ultrahangra. Kíváncsi vagyok, mit szól majd a gyerek az ultrahanghoz, mostmár rendesen hall mindent, és egyébként is egész nap képes randalírozni, szerintem már csupa kék-zöld a hasam belülről. Most majd kap megint a jóból.

A fórumon az anyukák a kórház bezárásáról sopánkodnak leginkább, ez most az aktuális téma. Hónapok óta nem tudni, hogy megmarad-e a szülészet, vagy összevonják egy másik kórház szülészetével, ahol többszemélyes szülőszobák vannak és függönnyel vannak elválasztva a vajúdó nők. Jól hallani lehet, hogy ki lett kész hamarabb, és ha nincs szerencsénk, a folyósón várakozó pereputty is beront a túlsó nőhöz, miközben mi még szétrakott lábakkal kiabálunk a szülőágyon.

A legjobb az a hozzászóló volt, aki újságíró iskolába jár és a kútvölgyi bezárásáról akar cikket írni. Ehhez megkérte az összes anyukát, hogy írja le neki, hogy mit éreznek ebben a szituációban, ki mit gondol a kórház bezárásról. Nem járja körbe, hogy mi vezetett idáig, ki hozza meg a döntést, mi befolyásolja azt, mik az indokok mellette vagy ellene, nem kérdezi meg az önkormányzatot, sem a kórházvezetést, ő az anyukák lelki világát akarja összefoglalni egy cikkben a téma kapcsán. Ezúton is gratulálok neki. Sok sikert a tanulmányaihoz.

Mintha megoldódni látszana egyébként a kérdés, azt mondják, marad a kórház, ahol van, nem kell szimultán vajúdni másokkal, de majd meglátjuk. Az orvosomat meg állandóan dícsérik, csupa jót ír róla mindenki, hogy a természetes szülés híve, nem lekezelő, segítőkész, együttérző, de jól felkészült, nagy szakudású orvos, aki megbízható, nem hálapénz centrikus, és nem utolsó sorban kitűnően stoppol. De ezt azért nem szeretném kipróbálni.

Végig jártuk mostmár az összes nagyobb babaszakáruházat, hogy megnézzük, mit, hol, mennyiért lehet beszerezni. Írtunk listát a beszerzendő holmikról, és ma már a végösszeget is kikalkuláltuk, már ami a nagyobb dolgokat illeti. Pelenkát meg úgyis a tescoból fogunk hozni, ha eljön az ideje.

A fórumozást pedig a mai napon be is fejeztem, amit akartam, megtudtam, a többi meg csak felidegesít.

26. hét

Megvolt a vérvétel. Reggel elkéstem, 9.30-kor vettek vért először, éhgyomorra. Fájt. De tűrtem. Vér most sem jött, csak egymást noszogattuk a vámpír nénivel: 'Adjon már vért', 'Vegye már ki azt a tűt', 'Adjon már vért'. Lassan megtelt a fiola, és kijöhettem. Aztán a folyosón elfogyasztottam 1 db zsemlét és 2 dl tejet. És vártam. Vártam 60 percet.

Párszor megkértem G-t, hogy szöktessen meg, lógjunk el, és hagyjuk a francba ezt az egészet, úgysincs gondom a véremmel. De hajthatatlan volt. Néztem az órát: már csak 50 perc, már csak 45 perc. Mire eljött az én időm, olyan ideges voltam, hogy alig tudtam bemenni. Viszont így könnyen jött a vérem, alig éreztem fájdalmat és gyorsan végeztünk.

Az eredményünk most is tökéletes, 2 hét múlva mehetünk ultrahangra. Addig csak növesztenem kell a gyereket.

És a gyerek nő. Gyakran mozog, sokat van ébren, néha úgy bemozgatja az egész hasamat, ahogy a kocsonya szokta Jerry egér pocakját a rajzfilmben. Csak ez igazi. Látom is, ahogy oda-vissza mozog a hasam, állati vicces. Próbálom másoknak is megmutatni, de ezt nehéz.

Olyan is van, hogy kitolja a fenekét a hasam egyik oldalára. Olyankor aszimmetrikus lesz az egész hasam, egy nagy dudorral az egyik oldalon. Aztán visszamászik a helyére.