14.hét

Azt hiszem, most értünk el oda, hogy minden rokon és egyéb résztvevő tudomására jutott a hír. Elég megnyugtató, hogy a 'vajon ki mit fog szólni hozzá' kérdéskörre több energiát nem kell pazarolnom. Külön jól esett őszinte örömöket látni, egy keveset megőriztem belőle.

Kicsit aggaszt viszont, hogy nem híztam még egy dekát se, bár a hasam akkora, mint egy jóllakott póké. A nagytestvér (haha) megnézte az ultrahangképen a kistestvért, elmagyaráztam neki, hogy mi micsoda rajta, aztán elfordult és játszott tovább. De legalább nem volt semmi elutasítás. Az is valami. Persze nem fogja még teljesen, hogy ez már éles infó, nem csak fantáziálunk a kistestvérről, hanem az már az ő fotója a képen, de nem is baj, nyárig még van ideje, meg nekünk is.

13. hét

A lustaságra könnyen rá lehet szokni. Mostmár korántsem vagyok annyira fáradékony, mint az első hetekben, de azért jól esik ebéd után eldőlni oldalra és tartani azt a pozíciót egy-két órán át.

A sportolásra nem sikerült vissza szoknom, igaz, nem is próbáltam.

Valóban más a 12. hét után. A bőröm lassan kitisztul, eddig tele voltam pattanásokkal, és lelassult a szőrnövekedésem. Erről több helyen is olvastam, és eddig hülyeségnek tartottam, ugyanolyan rendszeresen szőrtelenítettem, mint azelőtt, de most láthatóan alig nő a szőröm. És a hajam se hullik. Jónekem.

A hasam szépen nő, elkezdtem kenegetni, és próbálok nem hason aludni, hogy ne zavarjuk egymást. Csak azt nem tudom, miért kelek fel minden éjjel egy-két órára. De majd erre is rá fogok jönni.

Pontosítás

Kedves Család!

Amikor tegnap a körlevélben azt írtam a fotó mellé, hogy "ezen már kivehető minden testrésze", akkor azt nem úgy értettem, hogy kivehető, hanem úgy, hogy megfigyelhető. Mielőtt a rokonság humorosabb része szóvá teszi..

A kapcsolat

Tegnap éreztem először olyat, hogy a pusztán biológiai, szimbiotikus kapcsolaton felül van valami extra idegi kötődés is köztünk. Először megéreztem, hogy szomjas a gyerek. Olyasmit éreztem, mintha kiszáradt volna a köldökzsinór. Ami nyilván hülyeség, de én azt éreztem. Aztán egy kicsit zokon vette, hogy ráfeküdtem (=hasra fordultam), és nem tudott megmoccanni se. Éreztem, hogy fáj neki. Sajnáltam szegénykét. Most ő jön, szeretném, ha elmondaná valahogyan, hogy hogy lehet máshogy elaludni. Ha hason nem engedi.

Kórház és védőnő

Megvolt a mai adminisztráció, alig 30 perc alatt hivatalosan is terhes lettem. Regisztrált várandós vagyok. Ez kicsit olyan nekem, mint a regisztrált munkanélküliek státusza, vagy az arcképes igazolványos hajléktalanoké, gyakorlatilag semmit sem ér.

A védőnő kikérdezett mindenről, közben még a fia házát is próbálta rám sózni, amikor meghallotta, hogy albérletben lakunk. De nem volt rám hatással, a végén 110/60-as vérnyomást mért rajtam, még csak azt sem mondhatom, hogy ideges lettem tőle.

Tegnap viszont feltűnt, hogy milyen sok terhes nő él a városban. Igaz, hogy épp a kórház Szülészeti osztályán bírtam a fontos tényt megállapítani, de ma a védőnő megerősítette a feltevésemet. Szerinte is sok terhes nő van mostanában.

Ültem ott az ultrahangra várva és nézegettem, hogy ki milyen terhes ruhát visel, úgy fogok-e kinézni, mint egy zsákba varrt tehén, vagy esetleg van esély arra, hogy értelmes ruhákat találok magamnak valahol. Megnyugodtam, egész jó rucikat hordanak a többiek.

Csak akkor lettem rosszul, amikor kitoltak a műtőből és félholt nőt, zöld lepellel letakarva, és infúzió lógott a lábánál egy kampóról. Nem akarok én is úgy járni, mint ő. Akármi is történt vele.

Újabb fotó

Növekedünk. Most 12 hetes, és 5 centi hosszú a bébivámpír. Szerintem egyre szebb, biztos rám fog hasonlítani. A szeptember 7 most augusztus 28ra módosult, ezt már sokkal inkább elképzelhetőnek tartom, úgyhogy ezt fogom megtartani. És akkor megkapja az Auguszta nevet másodiknak.

Annyira jó voltam, hogy rögtön kiszúrtam az ultrahangon, hogy hol a feje, láttam végtagokat, a kisebb fotókon tisztán látszik szerintem, a gyengébbek jelentkezzenek és szívesen elmagyarázom, hogy melyik része micsoda a gyereknek.

Holnap megyek védőnőhöz. Stop. Elképzelni sem tudom, miért kezdenek olyan korán az egészségügyben, a védőnő ajánlgatta a 7.30as meg 8.00ás találkozót, én könyörögtem a minél későbbi időpontért. 8.30. Ő nyert. A francért nem hagyják aludni a fejlődésben lévő szervezeteket.

Az adminisztráció

Most meg a védőnőt üldözöm. Azt mondták, hogy be kell jelentkeznem nála, de gondoltam valami kórházi papírral, amin rajta van a nevem, meg hogy terhes vagyok. Ilyet én nem kaptam a múltkor.

Meg tudom tenni, hogy bemegyek az utcáról és megmondom a védőnőnek, hogy terhes vagyok, adjon egy terhes kiskönyvet, de szerintem körberöhögne. Ezt bárki mondhatja. Van egy ultrahang fotóm, de az akárkié is lehetne. Szóval arra gondoltam, majd legközelebb, ha megyek a kórházba, kérek igazolást.

Aztán rájöttem, hogy az mégsem jó, mert legközelebb a 12 hetes ultrahangra megyek és most olvastam valahol, hogy a 12. hét előtt kell bejelentkezni a védőnőnél, mert csak akkor leszek jogosult valamire, nem tudom mire, úgyhogy a 12. héten már késő.

Ma kétszer jártam a védőnőnél, de sehol senki. Félfogadás 8-10 óra között van. Visszamegyek hétfőn.