Róza fáradt

Róza életében először érezte fáradtnak magát ma reggel. Ez volt kb a nap fénypontja, reggel 7.30-kor.

A kisasszony masszívan átóbégatta a tegnap estét, kb 20-22 óráig, teljesen kétségbeesve attól, hogy nem tud a szobájában táblázni mert nem ér fel oda az internet rendesen. Próbáltam neki mesét olvasni, nem volt jó. Felajánlottam a telefonomat, hogy azon nézzen videót, nem volt jó. Elkezdett úgy hisztizni (imitálni a sírást), hogy én már attól féltem, hogy másnapra bereked.

Nem tudtam elmagyarázni neki, hogy olyan dolog miatt hiába kiabál, amin nem tudok segíteni. Hiába magyaráztam, hogy késő van és inkább aludnia kellene. Egy ponton ott hagytam, megunva az egyoldalú beszélgetést, és elindultam fürdeni. Akkor velem jött és ott folytatta mellettem a fürdőszobában. Nem zavarta, hogy senki nem figyel rá.

Hajmosás után abbahagyta, szerintem ő is megunta hallgatni saját magát, és akkor már lehetett vele normálisan beszélgetni. Visszamentünk a szobájába és lassan elaludt.

A reggeli kelés ezek után elég nehézkes volt, az óvodába érkezve pedig a fejemhez vágta, hogy ő (!) fáradt. Majdnem szembe röhögtem.

Gesztenye figurák

Almádiból hoztunk egy zsák gyönyörű gesztenyét, és máris elkészültek a szezon első gesztenye-figurái. (Esküszöm, csak azért, hogy ne kelljen a kilincseket megjavítani, ami miatt már hetek óta nyavalygok.) Nem, nem ezért, hanem mert mindkét fiú teremdekorációt kért az iskolába. Nyilván.

Balatonalmádi, hekkezés

Miután megdöbbenve állapítottuk meg, hogy Apa idén egyáltalán nem fürdött a Balatonban, a szezon végén lementünk a kedvenc helyünkre hekket enni. Az első igazán őszi nap dacára azért néha még a nap is kisütött ránk.

 Akadt köztünk olyan is, aki mindenáron bele akart esni a vízbe:

 Ebből a fészekhintából (hintafészekből) pedig az összes gyerekünk feltétlenül ki akart esni. Én óbágattam egy ideig, hogy elég lesz, mert lassan átfordul a hinta, de elég csúnyán le lettem szavazva (ne fuss a betonon-szindróma), még a gyerekek is azt kiabálták lengedezés közben, hogy én (!) rosszat akarok nekik.

 Végül nem esett ki senki belőle, de ilyen magasra ment fel a hinta, tele 3 gyerekkel. Apa hosszan magyarázta a fizikát, hogy hol a súlypont meg belepréseli a gyerekeket az erő a fészekbe, stb. Nem mondom, hogy megvilágosodva, vagy akár csak egy kicsit is megnyugodva éreztem magam tőle, de ez nyilván az én hibám.

 A gondos apuka ezek után kipihente a fáradalmakat, mielőtt hazaindultunk.

A dolgos hétköznapok

Már a cím se igaz, mert hétvége van.

Most arról akartam írni, hogy milyen lazán beszélünk a gyerekek előtt, sőt a gyerekeknek arról, hogy őket valószínűleg elcserélték a kórházban. Ezt főleg akkor szoktuk mondani, amikor elmegy az eszük és össze-vissza beszélnek kisebb-nagyobb marhaságokat. Olyankor előszeretettel mondogatom, hogy kérem vissza a saját gyerekemet. Azt a rendeset, csendeset, szófogadót.

Ha bevalljuk, hogy nem cserélték el őket, akkor jön az, hogy meleg hangon mesélek nekik a szuper bentlakásos iskolákról. Főleg a Nógrád megyeiekről. Extrém esetekben a méltán jóhírű ukrán árvaházakról.

- De miért, mi a jó a bentlakásos iskolában?
- Hát, főleg az, hogy messze van.

Ma este nagyon felpörögtek lefekvés előtt. Már a fogmosás is botrányba fulladt, és ugyan a fiúk viszonylag hamar bementek a szobájukba, Róza nem bírt lehiggadni és megtalálta a füles kapaszkodós nagy ugráló labdáját amihez 2 éve nem nyúlt és elkezdett rajta ugrálni. Ekkor már majdnem este 9 volt. Normál esetben 8-kor megyünk feküdni. Kiabált, énekelt, ugrált és folyton leesett róla. Egy ponton már annyira röhögtem, hogy elkezdtem kiabálni Apának, hogy erről a műsorról ő se maradjon le.

Amikor Róza meghallotta, hogy Apát (a mumust) hívom, egy szempillantás alatt eldobta a labdát be a sarokba a helyére és elindult az ágya felé. Megnyugtattam, hogy csak azért hívom Apát, hogy lássa ő is az ugráló szemefényét, erre nagy boldogan ugrált tovább, majd arra kért:

- Akkor elmondod majd neki?
- Mit?
- Hogy csak néznie kell, de haragudnia nem.
- Aha, mindenképpen.

Én ma is fél 10-ig bírtam, általában akkor adom át a stafétát Apának, és elindulok fürdeni. Róza ma utánam szólt:
- Akkor szólsz Apucinak, hogy jöjjön fel hozzám?
Micsoda jellemfejlődés, alig fél óra alatt.

Mielőtt G felment hozzá, azért spontán kielemeztük a kialakult helyzetet:
- Csak tudnám, mivel érdemeltük ezt ki..!
- Nem tudom, de biztosan a Te hibád.
- Nem, szerintem Te rontottál el valamit.
- Én nem. Te!
- Nem, Te!

Amikor vége a napnak, és visszagondolok arra a temérdek hülyeségre, amit aznap/ma összehordtak, meg a sok kacagásra, szerencsésnek érzem magam. Nem kell nekem rendes, csendes, szófogadó gyerek! De ezt többnyire napközben még nem így gondolom. A pihenés óráiban, alvó gyerekek mellett valahogy átértékelődik minden aznapi történés.

Róza csacsog:

A fehér jegesmedvéjének az a neve, hogy Pink kód.

Róza csacsog:

- Íjjű, íjjű, itt jön a fekvőrendőr!!

A gimnazista fiam

A gimnazista fiamra nagyon nagyon büszke vagyok. Borzasztóan lelkes, nyitott mindenre, mindenkivel barátkozik a suliban. Önállóan közlekedik a városban rollerrel, gyalog és busszal is, az iskola-iroda-otthon háromszögben, minden irányban. Itthon nyekergés nélkül megírja a leckét, és minden nap (!) megkérdi (!), hogy segítsen-e valamiben nekem.

Ennél a pontnál van egy olyan érzésem, hogy erre az iskolában biztatják, de ha nem önálló ötlet, akkor is örülök neki, gyakorlatilag mindegy is. És azért gondolom, hogy ez talán iskolai kezdeményezés, mert a szülőin minket is arra bíztattak, hogy vegyük ki a részünket a gyerek életéből: tudjuk mindig, hogy meddig van tanítás, mikor ér haza, mi a lecke, mit csinál suli után és mikor fekszik le a gyerekünk. Az első héten kapott, hosszabb távú házi feladatok (családfa 6 generációra vissza, herbárium, családtag jellemzése) is azt sugallják nekem, hogy nagy hangsúlyt fektet az iskola arra, hogy aktív kapcsolata legyen a szülőnek a gyerekkel, alapot adnak a közös munkához, az együtt töltött időhöz.

Szóval Zénó tényleg sokat változott az alsó tagozat óta, kezdi elhagyni a nagyképúségét, a nyári mélyvíz (egy hetes angol tábor a Kiskunságban, idegenekkel) után egyáltalán nem fél az új ismeretségektől, talpraesett, bátor kis kamasz lett belőle.

Ma azzal hívott fel suli után, hogy ott szeretne maradni a barátaival, és csak később jön haza. Ötödikes. Ez a második hét. Jót mosolyogtam magamban.

Van egy-két apróság, amin még csiszolni kell, van valahol ez zebra, amit valami miatt elkerül, meg a vasúti sineken se akart átmenni egyedül egyik reggel, de alapvetően (ahhoz képest, hogy 10 évig háztól házig autóval vittük mindenhová) nagyon sokat változott, és előnyére.

A jegyei is jók, a latint pedig kifejezetten szereti, pedig azt elsőre nem akarta elvállalni. Ahhoz képest szerintem az lett a kedvenc tárgya.

Győri állatkert

Napi Rózi. Amíg a fiúk edzeni voltak, mi beugrottunk őzeket etetni az állatkertbe. 

Újra vasutaznak

A kuckóban olvassuk a mesét

3 roller, 5 hátizsák

Teljesen fel vagyunk készülve a délutáni játékra: 3 roller is befér a kombi autó csomagtartójába, a szokásos 5 hátizsák mellé.

 Ez itt a mini-roller nevű trükk, amit már Róza is meg tud csinálni:

Túráztunk a Hohe wand-on

Ennél az egy képnél nem is kell több összefoglalónak. Napom, évem, életem, egy képben:

De, azért kell több is, mert nagyon szép helyen jártunk. Szurdoktúrán:

 Fenyveserdőben, ahol a fiúk fényképeztek is:

 Ilyen szép összefüggő volt az erdő:

 Bohóckodtunk egy feszület előtt:

 Rózát pedig Apa cipelte, amikor elfáradt:

 Ezt meg a végére, bohóckodásból sosem elég:

 Juhokat meg kecskéket is simogattunk:

Esti mese

Az emeletes ágy alatti kuckóban olvasunk esténként, egy ideje. Róza nagyon szereti.

A mai nap fontos eseménye volt továbbá, hogy Kara egyedül ment el fagyizni. Ő még sehova nem ment el egyedül. Tegnap jártunk a fagyizóban együtt, most egyeztettük újra az útvonalat, kapott pénzt, telefont, memorizáltuk a lakcímünket eltévedés + segítségkérés esetére, és elkísértem őt a járda elejére, ahonnan el kellett indulnia.

Nagyon ügyes volt. Bátor, önálló, ügyes fiú.

Játszótér, fagyizás, roller

Napi Rózi

Tanévnyitó a Kazinczyban

Az udvaron zajlott tanévnyitón nem tudtam értelmes képet készíteni, utána viszont felmentünk az osztályterembe és pár szót mondott az osztályfőnök néni. Zénó kicsit izgult, vagy talán nagyon is, de mindig csak addig amíg rá nem jön, hogy jó helyen van és jó dolga van. Hunorral egy osztályba kerültek, minden pont úgy alakult, ahogy a legjobb neki.

Utolsó hétvége az iskolakezdés előtt

Szombaton helyszínbejáráson voltunk, leellenőriztük, hogy reggelente melyik útvonalon fog Zénó iskolába rollerezni. Minden a legnagyobb oké.