Az első birkózó edzés

Kara elindul az első birkózó edzésre:

Napi Rózi

Rózának egyre több olyan szokása van, ami nagyon jellemző rá, ezeket próbálom most összeszedni:

- ahogy integet a fiúknak, mielőtt elindul a lépcsőn az emeletre. (akkor is, ha egyedül vagyunk a lakásban)
- ahogy a lépcső alján oldalra húzódik cipőt húzni, egészen a korlátig/falig (akkor is, ha egyedül vagyunk a lakásban)
- ahogy fürdés után, lehetetlen pózokban ráborul a plüss sünire, és öleli, mielőtt pizsamát tudnék adni rá
- ahogy megszerez valamit és elszalad vele
- ahogy a teknősét húzza végig a lakásban
- ahogy megmássza az emeletes ágy fémlétráját
- ahogy megáll a lépcsőfordulóban és hanyatt fekszik a lépcsőfokokon, mintha napozna. aztán továbbindul
- ahogy mindenre azt mondja: kúúká
- ahogy naponta végigsimogatja a ruhatárát

A denevér

Kara nagyon örül, hogy van egy ilyen szép, denevéres (!) pulcsija:

3 gyerek, 9 év, 1000 poszt

A legelső gondolatom a témával kapcsolatban:

"Gyerekek, szerintem Ti ezzel sokkal jobban jártatok, mint szegény Anna, Peti, meg Gergő."

Az utolsó napsütéseket gyűjtjük be a kertben

Ének-zenéből hasítunk

És még a szeptembernek sincs vége:

Napi Rózi

Kara szülinapi meghívója

Sokat dolgozott rajta. Aki piros keresztet kapott, az nem jöhet, a többiek jöhetnek. Ez egy világos, és szinte minden részletre kiterjedő koncepció.

Köszi, Rózi, jó vicc volt!

Ezt a nyamvadt cumit kerestem lefekvés előtt kb 30 percig az egész lakásban:

Este 10-kor meglett.

Tegnap este, 20.05

Akárhányszor mondtam nekik, hogy indulni kellene felfelé fogat mosni, ezek ketten nem mozdultak, csak ültek így, mint aki nem hall semmit:

Akkor bevillant a fény. Odasúgtam nekik nagyon halkan, hogy "van csokim!"

Erre mindketten azonnal felemelték az orrukat a monitortól, de mint amikor a vadászkutya szagot fog. Erre rájuk vigyorogtam:
- Semmi csoki! Csak teszteltem a hallásotokat. Na, indulás felfelé.

Apa ezen (a harmadik monitor előtt) remekül szórakozott.

Kara csacsog:

- Anya, ma a lányok az oviban olyan balfaszok voltak, hogy elvitték az összes labdát és nem adtak oda egyetlen egyet se a fiúknak!

Napi Rózi

Ezt a piros pöttyes kistáskát (retikül) mostanában mindenhová magával viszi:

A puha szőrös állatokhoz még mindig nagyon vonzódik:

Reggel

Még szerencse, hogy nincs több gyerekünk, ha szűkösen is, de most még éppen elférnek a lépcső alján cipőt húzni.

(Úgy látom, ez az 1000. közzétett bejegyzés a mesehabon, 9 év alatt. Ideje ünnepelni!)

Várakozunk a gyerekorvosnál

Kara lerajzol engem

Ezen a rajzon én vagyok! Rózsaszín a pólóm, sárga-arany koronám van, amin kristályok ülnek. A fejem feletti felhőből sosem esik eső, és egy nagy napocska süti az arcomat, a művészúr szerint. Tehát ez most nem a klasszikus Anya-gyerekrajzot-elemez rovat, Kara esetében csak idézni kell az elhangzottakat.

A legszebb pedig a szemem lett, nincs vita:

Kipakol egy LEGO dobozt

Rózi új hobbija

Ez lett Rózi új hobbija: a fetrengés a fűben/porban. Bárhol eldobja magát, néha olyan erővel, hogy a fejét is beveri. Ez a kép a birkózóterem előtt készült, ahol egy teljes órát töltött el azzal, hogy a koszban feküdt.

Kara csacsog:

- Szerintem nem kellene az autóban zenét hallgatnunk!
- De miért? Nem szereted ezt a zenét?
- De igen. És tudoood.. Ha ezt hallgatjuk, nekem muszáj lesz énekelnem!

Szerintem jobbkezes lesz

Rózi kosárban

És nini, anyja is van a gyereknek. Végre egyszer nem ő van a fényképezőgép mögött.

Drakula vára

2 napig készült

The Europe Mirror

Kara csacsog:

- Anya, tudtad, hogy a számolás nem 1-gyel kezdődik, hanem 0-val?
- Nahát. Te ezt honnan tudod, ki mesélte Neked?
- Senki. Ezt magamtól találtam ki. Egy csomó mindent magamtól találok ki. Egyedül azt nem tudom még, hogy az Angry Bird-ök, akiknek nincs se keze, se lába, csak feje, hogyan tudják kilőni saját magukat a csúzlival. De sejtem ám, szerintem nekifutásból beleugranak és akkor a lendület elviszi őket. Na, mostmár tényleg csak egy dolog van, amit nem tudok, hogy a kaméleon hogyan tud beleolvadni a környezetébe. Ez egy nagytalálós kérdés.

Így fog kinézni a barátunk:

Rózit érdekli az ovi

Ahogy bementünk az oviba, kezdte lehúzni a cipőjét és nem akart hazajönni, csak  nézte a gyerekeket az ajtóból. Nagyon érdeklődik:

A királypiton

Zénó valamikor tavasszal kezdett nyavalyogni, hogy állatot akar tartani. Bár mi felvilágosítottuk, hogy Mazsi is egy állat, a lelkesedése nem lankadt, és azt ígértük neki, hogy ha (1) kitalálja pontosan, hogy milyen dögöt akar tartani, (2) meg tudnak egyezni Karával is az állat fajáról, és fajtájáról, és (3) hosszabb időn keresztül fenn marad az érdeklődése, és nem csak egy hirtelen fellángolásról van szó, akkor beszéljünk róla. Mondjuk fél év múlva.

Eltelt fél év, pár hete bejelentkezett a gyerek a régi témával. Kígyót akar. Innen már nincs vissazút, mivel ő betartott mindent, amit kértünk tőle, így elkezdtek Apával utánaolvasni a kígyótartás fontosabb tudnivalóinak, kitalálni, hogy milyen csúszómászó legyen a szerencsés kiválasztott és elkezdték megtervezni a terráriumot. Apa semmiről nem képes kicsiben, vagy átlagosban gondolkodni, hát persze, hogy a terráriumot is maga tervezi (kimerítő részletek alább) és kivitelezi, ahogyan a szabadideje engedi.

Zénó fellelkesült, a google lett a legjobb barátja, megtanulta használni a keresőt és Apával tervezik a megaterráriumot. Lesz tehát benne:

- pocsolya, hogy tudjon a kígyó wellnessezni, 

- melegítőlámpa, hogy ne fázzon, 

- növények, hogy szép is legyen, 

- teljes klíma, hogy meglegyen az optimális hőmérséklet és páratartalom, 

- egy vízesés, ami táplálja a pocsolyát és üdítő látványt biztosít nekünk, és talán a kígyónak is, 

- egy nyugat-afrikai stílusban kivitelezett maszk, amibe bebújhat a kígyó (Indiana Jones utánérzés, csak ott dél-amerikai volt, de annyira odafigyelünk a részletekre, hogy ragaszkodunk a háziállatunk eredeti élőhelyének motívumatihoz) és persze 

- kamerák, hogy távolról is nézhető legyen a gyönyörűen kivitelezett terrárium, ha esetleg nem otthon vagyunk és akkor is nézni akarjuk. 

Mindehhez pedig a kígyó saját szervert kap, ami vezérli a klímát, és a kamerákat. Hát nem szerencsés egy állat? De az. Sőt, az egy főre jutó nm2-t tekintve elég jó helyre pozícionáljuk az új kis kedvencet.

Mindegy, annyi haszna máris van az idei megaprojektnek, hogy Apa sokkal kevesebb időt tölt Diabloval mert újabban esténként 3D-ben rajzolja a terráriumot, hogy szép is legyen, meg praktikus is. 

A királypitonra esett a választás, mert az felel meg minden általam is támasztott elvárásnak: (1) nem veszélyes a gyerekekre, nincs mérge, (2) nem kell panzióba vinni, ha egy hétre elutazunk, elég neki hetente enni adni. Zénónak az volt fontos, hogy kígyó legyen, szép legyen, és vállal minden karbantartási és etetési feladatot, ami a tartásához szükséges. Ez is fontos volt ugyanis, hogy nekem ne kelljen egy percet se törődni vele, van a lakásban épp elég élőlény, akiről gondoskodhatok. És nem kívánom egerekkel táplálni az új háziállatot. Kösz, nem. De abba bele kellett egyeznem, hogy bébi egerek fogják lefagyaszott állapotban várni a sorsukat az én fagyasztómban(!), hogy ne kelljen hetente bevásárolnunk a kígyókaját. Mondjuk azt nem bánnám, ha a gyerek hetente elbiciklizne a díszállatkereskedésbe egy nyamvadt egérért, de mindegy, már rábeszéltek. Majd készítek egy zacskót a hűtő mellé..

Zénónak tehát mostanában kizárólag a kígyó körül járnak a gondolatai, az iskolában eddig minden nap kígyót, és terráriumot rajzolt a szabadidejében, amit én persze lelkesen dokumentálok:

A fenti képen minden olyan kellék látható, amit eddig felsoroltam: lámpa, növény, vízesés, 3 kamera, két kígyó, a maszk és a mitsemsejtő zsákmányállat. Lent pedig egy idilli kép a zuhanyozó kígyóról:

Ez a kép pedig már egy másik napon készült, és a zsákmányállat mintha túlnőtte volna a ragadozót, egyébként a kellékek változatlanok:

A projekt vége kb decemberre tehető, addig tart az aprólékos tervezés és kivitelezés a mi tempónkban. És Zénó szerencsére türelmes alkat.

Zénó 8 éves

Olyan tortát kért, ami belül málnás, kívül fehér csokis. Kapott egy némileg átdolgozott Sachert, amiben málna volt a lekvár és fehércsoki a bevonat. 

Kicsit ronda lett, de finom. A fehércsokit nem arra találták fel, hogy felolvasztva tortát burkoljanak vele, ezt most megjegyzem magamnak egy időre. Zénó mindenesetre boldog volt, hogy ez a kívánsága is teljesült.

Én pedig döbbenten veszem tudomásul, hogy van egy óriás gyerekem. Öregnek érzem magam, ha arra gondolok, hogy 8 éve anya vagyok, miközben egyáltalán nem érzem magam öregnek, alapvetően.

Mondjuk, a saját életkorommal nem csak én állok hadilábon. Apa azt kezdte mesélni a minap, hogy 2 év múlva, az 50. születésnapján ezt meg azt akar csinálni. Mondom neki: dehát nem vagy 48 éves, még csak 42 vagy. Napokkal később szembejött az előszobai faliújságon az a rajz, amit Zénó rajzolt neki a legutóbbi születésnapjára, megjelölve rajta az aktuális számot a torta tetején. Küldenem kellett tehát egy értesítést az érintettnek, megjelölve benne a pontos életkorát. 

Szerencsére a gyerekek korát tudjuk még követni, egyelőre csak a neveiket keverjük. Halkan teszem hozzá, hogy nehezítő körülménynek még egy kutyánk is van.. 

Ezt így, rögtön szeptember 1-jén: